2010. október 25., hétfő

Az elmúlt hétről

Nem írtam érdemleges bejegyzést az elmúlt héten. Írás helyett inkább olvastam. De azért legyen itt valami az elmúlt hétről is.
Múlt heti igeversünk:
Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak. Zsoltárok 9: 11
A vers amit tanultunk Kilike gyűjteményéből van:
Osvát Erzsébet: Diódáridó

Reggel diódáridó!
Harsogja a rádió.
Hírül viszi hét rigó:
- mind megérett a dió!

Kezdődik a dióverés.
Van dió - és nem is kevés!
Potyognak már,
pörögnek,
koppannak
és görögnek.
Bekerülnek
zsebbe, zsákba,
a köténybe,
a kosárba.

Hű, micsoda ricsaj támad!
Búcsút mond a diófának
a hét rigó, s elszáll messze -
és egy körtefára lelve,
vígan fütyül a dióra
meg a diódáridóra.

A kicsik legfontosabb tevékenysége a szabad játék. Mikor mi.



Nem tudom pontosan mikor, mostnában láttam a változást: középsőm szeret színezni. Eddig a színezés inkább összefirkálás volt. Most már nagyon vigyáz a határvonalakra. A színválasztás nem mindig valósághű, viszont az összhatás kellemes, akkor is ha a királylány haja épp kék lett.
A kicsikre ragad bármi amit hallanak. Kérdeznek angol szavakat, kifejezéseket, ismételgetik: Paraguáj, Guyana..., szeretik a dalokat hallgatni és énekelni, és lelkesen memorizálnak. Kérik a meseolvasást, azt hogy üljek le velük játszani.

Az elmúlt években igyekeztünk jó gyerekönyveket beszerezni a gyerekeknek. Most már inkább ismeretterjesztő könyvek kellenének. De nem elég, ha ott állnak a polcon. Kézbe is kell őket venni, örömmel. Gondolkoztam, hogyan lehet megszerettetni a gyerekkel azt, hogy ha érdekli valami kész legyen keresni vagy egyszerűen csak úgy belelapozzon egy enciklopédiába? Vagy ezek nem azért lettek kitalálva? Már szinte felnőtt lettem, mire kezembe került egy ilyen meseszép képesköny, amiben az atom szerkezete volt elmagyarázva és nem tudom hány szép nagy színes fotóval illuszrálva, csak ámultam, bámultam, és akkor gondoltam először, hogy a kémia érthető, szép és érdekes. Ma már akkora az elérhető kínálat, hogy azt kérdezem, most melyik a jó vagy a legjobb? Lehet nem a legjobb megközelítés, de szeretném ha kedves gyermekem nem negyedjére olvasná el a kedvenc könyveit, illetve csak történeteket és regényeket olvasna -bár tudom ezekből is lehet tanulni.Ezért, a déli pihenés-olvasás időnket kibővítettük. A kicsi fiú is kér külön mesélést, legtöbbször olyan képeskönyvből amiben autó is van. Aztán olvasok a Minden napra egy kérdés-ből. Először csak egy kérdést, most már 2-3 kérdést. Nem az égitestekről hanem a hozzánk közel álló, bennünket érdeklő érdekes kérdésekről, növényekről, állatokról. És szeretik, néha még beszélgetünk is az olvasottak kapcsán. Ez nekem is tanulás.
Egy másik dolog, amit tanulok alkalmazni: ha valamit nem ért vagy nem világos, ha lehet keresek fotót a neten, és amiről épp tanulunk kikeressük mit tudhatunk meg más forrásból is, pl. gyerekenciklopédiából. Egyelőre elég szigorúan tartom magam a tanmenethez, tankönyhöz, mert hát ott a vizsga, ugyanakkor érzem jó lenne több szabadság, gyermekhez szabottság. Alakulni fogunk. Az szerintem fontos, hogy a gyerek megtanuljon információt keresni. Ehhez évek kellenek. Most még azért kint, szabad beszélgetés által, az ami kézzel is megfogható az ami a  tanulást leginkább elősegíti. Ez meg részemről kíván több felkészülést. De jó együtt lapozni és keresni is. Hisz anya sem tud mindig mindent, de esetleg tudja hol és hogyan kell keresni. Ez sem semmi.
Marywolfnál láttam, hogy használják az Ablak zsiráf-ot. Nálunk is előkerült és nézegetjük a képeket, beszélgetünk. Érdekes. Csak pár perc ma, holnap és holnapután. És észrevétlenül tanulunk valamit együtt. Nagyon szép benne az, hogy: együtt. A kicsiknek úgy látom ez jelenti a legtöbbet. Minden ami "együtt" rendkívül értékes. Nem csak nekik, nekem is. Tanulom bevonni őket abba, hogyan segítsenek és tegyék magukat hasznossá itthon, akkor is ha néha úgy érzem, nélkülük hamarabb elkészülnék a dolgaimmal- nekem ez nem knnyű, nem mindig sikerül, de szükséges.
Látom jól elkalandoztam és már megint az időből és nem a írnivalóból fogytam ki.

6 megjegyzés:

  1. Erre nem is gondoltam... mi érdekes lehet a könyvben annyi olvasás után? De valami van, ha érdemes neki újraolvasni.

    VálaszTörlés
  2. Háát, Betti, azt sose lehet tudni, mi érdekes neki újra és újra...egyébként mmelyik könyvek tetszett neki ennyire?

    VálaszTörlés
  3. Mailben küldök listát kicsit később.

    VálaszTörlés
  4. Betti, mekkorák a gyerekek? Csak mostanában olvasgatlak és nagyon tetszik ahogy csináljátok az OO-t!

    VálaszTörlés
  5. Szia Gitmargit!
    Már egy jó ideje olvasom a blogod. Ismeretlenül lehet hogy láttalak Bicskén? Vagy lehet hogy valakiről azt gondoltam, te vagy.
    A gyerekek 9, 4 és 2 évesek.

    VálaszTörlés
  6. Igen, mi is ott voltunk Bicskén, szóval akkor láthattuk egymást, de én nem tudom kire kell gondolnom... :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...