Hétköznapok

Végre úgy érzem rátaláltam a nekem legjobban megfelelő nyilvántartási módra, ami a haladásunkat illeti. Több próbálkozásom volt már, lapon és gépen. Most maradt egy a számítógépes nyílvántartás, jól áttekinthető táblázattal. Elég sok idő kellett ehhez nekem. Örülök, hogy megvan. Egyelőre csak az iskolás számára készítettem. De lassan majd bővülni fog, mert a középsővel egyre inkább szeretnék kicsit szervezetten, tervezetten tanulni.

Még nem tartom feltétlen szükségesnek az írást a négyévesnek, de ha kéri, hát keresek nyomtatható lapokat vagy munkafüzetet. Szerintem neki még jobb a színezés, rajzolás, festés.  Az olvasás lassan megy, még munka, nem is vettünk át minden betűt, bár mindent jól felismeri. Szeretem azt, amikor beszélgetünk, kérdez.

A kinti sétákat is nagyon szeretem. Megfigyeljük a környékünkön hogyan vesz mindent birtokba a tavasz. Látjuk, hogy egy-két nap alatt is milyen sok változás történik.
Nyílik az orgona.

Kezd virágozni a gesztenye.

 

Olvasás, olvasás és olvasás. Na nem mindig.

Van, hogy este lesz, mire a nagyobik kedvére olvashat. De úgy érzem, nem tudok lépést tartani vele. Verne Gyula: Rejtelmes sziget -ez volt utolsó olvasmánya. Tartalmat írt a könyvről, röviden. Lesz még egy rajz hozzá. De tudom, hogy alig várja, hogy a következő könyvet olvashassa és olvassa is. Próbálom mesélésre bírni, néha sikerül. Még jó, amikor olyan könyvet olvas, amit én is olvastam valamikor. De ez nem mindig van így. Azért biztos hat ez a sok olvasás. Csak most nem mindig látszik. Az tetszik nekem amikor elmeséli a kicsiknek és eljátszodják -legalább részben- amit olvasott. :)
Nem is tudom, mit várnék el tőle? Azt nem kérhetem, hogy írjon a szereplőkről jellemzést! Örüljek, hogy olvas.


És közben örülök, hogy itthon lehetek a gyerekekkel. Nézhetem, amikor a kicsik felébrednek, átölelik egymást, örülnek egymásnak, érdemes élni, tudatják egymással.  Jó, hogy itthon lehetnek.