2011. június 23., csütörtök

Itt a nyár

...  a hasznos semmittevések ideje.
Csendes de szép hétvégénk volt, volt aki beteg volt, volt vendégünk is és egész jól telt nekem, aki épp nem voltam beteg.
Lassan elérkezik hozzánk is a vizsga ideje és vele a szabadság, amikor azzal foglalkozunk csak ami épp érdekel, illetve érekessé tesszük azt, amivel foglalkozni akarunk. Jó lenne, ha tanév közben is mindig így lenne, de ez nekünk még nem sikerült.
És így most vizsga előtt látom, tudom, hogy nem megy minden a legjobban. Ez természetes vagy érthető kellene legyen. Még érzem egy-egy tantárgynál, hogy van még mit behozni. Közben emlékeztetem magam, hogy nem egy tökéletes gyerek a cél vagy bizonyítvány -bár örülnék neki, és a tanév végi megmérettetés pozítivuma lehet az, hogy jobban meglátom, hol, mire kell jobban figyeljünk.

Közben egy hónap után újra elmentünk a könyvtárba. Már ismernek minket, egy anyuka, aki három gyerekkel jön könyveket kölcsönözni, a gyerekek is tudják már melyik néni szokta őket cukorkával kínálni (szerintem ez elmaradhatna).
A magyar Verne könyvek kifogytak vagy legalább mi most nem találtunk olyat amit még nem olvasott volna Anita, kivéve a Némo kapitányt, de azt még nem találta érdekesnek. Most egy három az egyben kötetet vittünk vissza. Ezeket én nem olvastam. De lehet, hogy nem is érdekelt. Már nem tudom. Így most is kicsit kívül maradtam (lesz ez még így). Mégis jó, hogy két szülő van egy családban, mert ezekből azért volt amit olvasott a férjem.
Azért találtunk még olvanivalót magyarul.

A múltkor a könytárosnő ajánlott egy könyvet egy festőről, románul. Én járatlan vagyok ami a művészetet illeti. Így most együtt olvastunk, tanultunk, én biztos tanultam.  "Gauguin si culorile tropicalelor"  Paul Gauguin-ról (1848-1903).
Kell valamit kigondoljak, tervezzek, hogy lassan festőkről, zeneszerzőkről tanuljunk. Láttam már itt-ott pár ötletet. Remélem a nyáron lesz időm tervezni, olvasni, művelődni.


A fenti könyv után valami igazán gyerekeknek íródott könyv került a kezünkbe, a témában, magyarul. Két egér kalandjai sorozatból a "Színek". Nekem is nagyon érdekes volt, azért is, mert a magyar festők  neveit, műveit nem ismerem.  A kicsik csak lapozták, de Anita és én elolvastuk, de szeritnem még fogjuk forgatni. Annyi érdekes, hasznos infó van benne olvasmányosan! És annyi kép!
A könyv végén hasznos mellékletek is vannak. Csak kettő, amit nekem nagyon tetszik, segít a színek egymásrahatásának tanulmányozásában.

Ha itt lesz a vakáció nekünk is, újra jelentkezem.

1 megjegyzés:

  1. Köszönjük Erika. Jó pihenést kívánok neked, feltöltődést hogy ősztől újra örömmel, kedvvel, szeretettel tanítsd a rádbízottakat.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...