2013. augusztus 19., hétfő

Ópusztaszer

Mondogattuk, hogy érdekes lenne, jó lenne... egyszer elmenni, megnézni mi is van Ópusztaszeren. Már évekkel ezelőtt ajánlotta egy kedves ismerősöm, hogy oda érdemes elmenni s nincs is nagyon messze tőlünk. Az elmúlt héten pénteken felkerekedtünk és elmentünk. Reméltem, nem bánjuk  meg, reméltem a legkisebb bírni fogja az autózást a program felborulását és reméltem, hogy nem kell majd sokat ölben tartanom és hogy a hátam, derekam bírni fogja a kicsi cipelését ha szükség lesz rá.

Mindőnknek nagyon tetszett és alaposan elfáradtunk mire hazaértünk. Dél körül érkeztünk és zárás idején távoztunk. Lemaradtunk a lovas bemutatóról és nem vettünk jegyet a panoptikumra. Nem jutott időnk elolvasni mindent ami érdekelt volna - de egy totyogóval ez érthető. Mégis nagyon szép volt. Pihentető.

Nem jutottam oda, hogy fényképezzek, így  férjem és lányom képeiből válogatok. Sajnos egyszer csak lemerült az egyik gép eleme. És a kép a szép emlék felidézését segíti, mert amit felidéz sokkal szebb, mint a kép.

Elég sok időt töltöttünk a rotundában, e miatt késtük le a lovas bemutatót. A körkép nagyon szép volt - még kisgyerekkel is, aki közben ide-oda sétált, tehát állandóan szemmel kellett tartani amikor nem volt ölben vagy kocsiban, mert a körképhez kocsival is fel lehet menni és a rotundában a szintek között a felvonót használtuk.























Szeretnék legalább még egyszer eljutni ide, de nagyobb gyerekekkel, mert sok minden kimaradt idő és türelem hiányában. De azért nem siettünk. Megálltunk enni, pihenni, játszani, nézelődni. A nagyobbak felmásztak a szélmalomba. Az egyik jurtában a kisebbek még a fa hintalovat is kipróbálták. S eddig nem is tudtam, hogy volt hajómalom is. Szép volt. 

2013. augusztus 17., szombat

Munka és tanulás

egybekapcsolása igazán hasznos.
A babamérleget újra átalakítottam ezen a nyáron egyszerű mérleggé. Egy jó adag zöldpaszuly várt pucolásra s mivel legutóbb nem lelkesedéssel segítettek nekem a pucolásban, most kicsit játszottunk a mérleggel is. Megmértük hogy igazán két kiló a két kiló. Persze a gyerekek is mértek még egyebet is, ki mit talált. S máris jó kedvük kerekedett és énekelve pucolták a paszulyt míg én Dórát altattam. Aztán megmértük ki mennyit paszulyt pucolt és mennyi a szemét s a legnagyobb ellenőrizte is, hogy tényleg kijön-e a két kiló. S közösen gondolkoztunk azon is, hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a munka egyszer nehéz, fárasztó, úgy tűnik soha nem érünk a végére, máskor meg hamar elfogy a kezünk alatt, szinte pihentető.



S hogy mire jó a matematika? Mindenki korához és munkájához méltó jutalmat kapott. A számok is megmutatták kinek a keze alatt égett a munka.

2013. augusztus 16., péntek

Szaglás

Legkisebbünk a szaglást az ízleléstől nem tudta szétválasztani. Mutattuk, látta, hogy szagoljuk pl. a virágot, de ő kóstolta is. Aztán lassan sikerült szétválasztania a kettőt, már tud csak szagolni is. A konyhában sokszor jó lehetőség adódik illatukról is megismerni a dolgokat.
Mostanában utazások, csomagolások kapcsán előkerült először egy, majd több szapan is. Örömmel szagolták a gyerekek sorra őket, s mindenki megtalálta a kedvenc illatát is. Az 1 éves élvezte a legjobban.

2013. augusztus 15., csütörtök

Lepke újra

Itthon tovább folytatódik a lepkézés.
Fiam szeretne olyan lepkéket fogni, amit eddig még nem látott, helyesebben nem sikerült eddig fognia, mert sok lepkefajta nevét ismeri, mert sokat lapozgatta a növény- és állathatározót. Mondja is nekem, hogy milyet szeretne fogni...
A napokban ez a szép lepke került a hálójába. Nem tudjuk a nevét még.


S ha akad lepkés foglalkoztató, akkor az kihagyhatatlan. Már rég tanultuk, most csak ismételtük hogy mondják angolul a lepkének, hangyának, s néhány bogárnak.

2013. augusztus 14., szerda

Vakáció!

Lehetőségünk volt egy hétig elhagyni a várost, a legnagyobb melegben.
A Szurduki tó partján voltunk újra.





Egy nap elmentünk a közelben levő Traian Vuia múzeumba is, ami nem rég nyílt meg. Traian Vuia 1872-ben született Bozsor faluban, ma Kisszurduk, ami akkor az Osztrák-magyar monarchiához tartozott. feltaláló volt, a repülés érdekelte nagyon és sikerült olyan gépeket építenie, amelyekkel bizonyította, hogy lehetséges a repülés az ember számára is.


Három modell volt kiállítva, a képen a helikopter látszik.


Ez a Vuia 1 repülő makettje.


A múzeum kicsi, új, szép, tiszta, nem sok látogatója van. De érdekes volt.


Sokat voltunk kint. Láttunk lepkéket is. Ezt amikor megérkeztünk, azt hiszem csíkos medvelepke a neve.



Láttam egy fecskefarkú lepkét, de nem volt nálam fényképezőgép.

Lencsevégre kerített a lányom egy lepkét és meg is kereste a nevét, talán szürke csíkos araszoló - majd megkérdezem még tőle.


Láttunk sok boglárka lepkét és fehér lepkét, de olyan itthon is van.

Tatájával a fiam fogott egy szép kékszárnyú sáskát.




Volt labdázás, játszás, sétálás, rollerezés, pingpongozás, finom ennivaló és pihenés. A legkisebb megtanult négykézláb lépcsőt mászni -ez szerintem nagyon hasznos. Ma pedig meglepett azzal, hogy itthon egyedül, két kézzel fogózva a korlátban lépegetett lassan egyik lépcsőről a másikra, 3 emeletnyit.

2013. augusztus 5., hétfő

Játék - kallódó apróságokból

Néhány évvel ezelőtt kaptam egy szép kis zsákocskát, apró figyelmesség volt egy konferencián. Jó darabig nem tudtam, mire használjam. Aztán egyszer eszembe jutott, mire lenne jó.


Apró, kallódó dolgokat, játékokat szedtem össze: egy puzzle darab, egy lego, egy gesztenye, egy toll, egy kő, egy hegyező, egy üveggolyó, egy palack kupakja, egy kicsi ceruza, egy csipesz, egy radír, egy dobókocka, egy dominó, egy dobókocka, egy kis kulcs, egy gomb, egy hajgumi, egy csavar, egy kicsi kisautó, amely pár napja a szekrény alatt hever, egy pénzérme, egy zseton, egy elem, egy zsírkréta, egy kagyló vagy csigaház ...

Az apróságokat beleteszem a kis zsákba. Összehívom a gyerekeket. Sorban egy sállal bekötöm egyiknek a szemét, úgy, hogy ne láthasson semmit. Kezével benyúl a zsákba és kivesz egy tárgyat. Megpróbálja kitalálni mi az. Ha kitalálta, megtarthatja amit kihúzott. Általában 4-8 alkalommal jár körbe a zsák. Az nyer, aki a legtöbb tárgyat gyűjtötte. Nagyon tetszik a gyerekeknek ez a játék. Az elkallódott játékokat általában visszaadom nekik a játék végén. A zsák tartalma mindig változik legalább részben.
Most épp ezek voltak benne.


Lehetne még írni, hogy fejleszti az önuralmat, mert nem szabad beleszólno, segíteni a társunknak s ez 3-4 évesen elég nehéz. Aztán fejleszti a finommotrikát, hisz apró tárgyakat kell tapintás által felismerni. Azt hiszem elsősökenk is jót tesz írásgyakorlat előtt, közben vagy után.
Jó játék, mert ingyan van, kéznél van és mókás is.

2013. augusztus 3., szombat

Gombok

Nagymamámnak nagyon szép gombos doboza van. Már maga a doboz is különleges, ráadásul tele van szebbnél szebb gombokkal. Nagymamám sokat kézimunkázott: varrt, kötött, horgolt a családnak s másnak is. Így hát az évek alatt sok gomb összegyűlt. Mikor gyerek voltam nagyon szerettem a gombos dobozzal leülni és nézegetni, rakosgatni a gombokat. Akkor még nem volt divat a fejlesztő játék, de a gombok ellenállhatatlanok voltak.

Nekem nem sok időm, energiám marad kézimunkázásra. varrtam már párnahuzatot, meg apróságokat, kötöttem, horgoltam egy keveset. Vásároltam is néha pár gombot. De nem volt egy dobozra való.
Aztán egyszer Kati nénivel beszélgettem s említettem, hogy a lányomnak gombot kell varrni az iskolába. Nem kértem gombot, hisz volt itthon néhány színes gomb. De a néni felajánlotta, hogy nekem adná megmaradt gombjait, amelyekre nincs szüksége már, mert nem varr már, ha elfogadnám. Elfogadtam, mert gondoltam, ki tudja talán akad a gombok között pár, amit fel tudok használni, hisz volt már, hogy nem itthon esett le gomb a ruháról s hát elveszett. Így kaptam egy zacskó gombot. Volt egy jól záródó műanyag dobozom, amit még nem használtam, csak tettem-vettem, hát beletettem a kapott gombokat s a néhány saját gombot. Így lett gombos dobozom pár éve. A gombok gyarapodnak, mert most már minden új ruháról a plusz gombot oda teszem. A gyerekek nem egyről fel is ismerik, hogy melyik ruhán vannak ugyanolyan gombok.

Mikor a fiam számolni tanult és egyszer épp elő volt véve a gombos doboz s a gyerekek kérték, hogy hadd nézhessék meg a gombokat, jöttem rá, hogy milyen kincses doboz  a gombos doboz.

Játszottunk:
-színválogatósat és olyat is kértem, hogy válogasson ki 2 piros és 5 zöld gombot
-csoportosítást: kicsi és nagy gombok, két- ill. négy lyukú gombok (a képen épp 5-5 gombot raktak ki)
-szorzást, bár nem gondoltam akkor azt, csak azt kértem, hogy rakjanak ki 2x5, 2x8 gombot, számolják meg
-egyszerűen számolósat, megszámolni néhány gombot, kirakni a megadott számú gombot.

Jól érződött a különbség a három éves és a hat éves gyerek között.


Aztán, hogy kisbabánk lett, nem még kerültek elő a gombok. Kis totyogónk most is szereti az apró dolgokat a szájába tenni, így jobban megismerni formájukat, keménységüket. De a héten Virág írt a gombok felhasználásáról a játékos tanulásban, s elő kellett vegyem a gombos dobozt, hisz annyi új ötletet olvastam. Nagyon örültek a gyerekek a gombozásnak.

Építettünk tornyot.

A betű kirakás a gyerekek ötlete volt. Szerintem betű tanításakor is lehet használni, nagy előírt betűvel.


A betűk után a számok következtek.


"Rajzoltak" is: fát, lepkéket (mert ez a nyár a lepkékről szól), lányos autót.





Aztán kirakta egyikük a családunkat, Apa volt a legnagyobb szép fényes fekete gomb, Anya a nagy piros, a gyerekek pedig nagyság és az észlelt természet, tulajdonságok szerint is kifejező színt kapott. Ez számomra nagyon érdekes volt nézni és hallgatni :).

Még ki akarom próbálni a Virág adta ötletek közül a sorozat készítést és a kakukk tojást.

...és ha 'arra' járok, kicsit körülnézek a gombos részlegen.

Ui. A legérdekesebb nekem mégis  totyogónk találkozása volt a gombokkal.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...