2014. április 22., kedd

Tavaszi szünet

Nagyon rövid és hamar elszáll...
Mégis jó, hogy van.
Szusszanásnyi idő, összeszedni magam. Most engem is levert valami... nem is tudom mi ez, illetve sejtem. Nem pihentem elget és ehhez hasonlók, így már napok óta remélem, hogy meggyógyulok. Úgy fájt a torkom, mint még télen sem, éjszaka nem tudtam aludni e miatt, aztán csúnya köhögés is kínoz. S közben egy gyereket kivéve a család többi tagján is sorban jelentkezik egy-két-három tünet, mint torokfájás, láz, fülfájás, kötőhártya gyulladás, köhögés...
Így élünk most.
Ennek ellenére az elmúlt napokban csendesebben, de Jézus feltámadását ünnepeltük.
S most lassan gondolatban a heteket számolom az tanév végi megmérettetésig. Már nincs sok.

Már hetek óta egy régi játékot akartam megosztani veletek. Az úgy volt, hogy egyik gyerekem megkérdezte, hogy mit játszottam amikor gyerek voltam, ha kimentem a tömbház elé vagy a parkba. Mit is? Labdáztunk, ugróköteleztünk és GUMIZTUNK. És már kerestük is a gumit. Csuda jó egy játék! Ti ismeritek?
Készülök róla képet készíteni, de csak egy képem van, amit itthon a lakásban készítettem, mikor először mutattam a gyerekeknek, hogy miről is van szó, épp csak két ugrás elejéig, mert alattunk egy idős házaspár lakik, itt nem lehet ugrálni. Vittem én fényképezőgépet a parkba, de a játék hevében nem jutott eszembe képet készíteni. Találtok viszont sok videót a neten, én igy akadtam rá: románul "jocul cu elasticul", angolul "elastic game", "Chinese Jump Rope". Sajnos nem emlékszem már pontosan, hogyan is ugráltunk annak idején, nem tudom a sorrendet s a leírásokat sem értem mind, igaz nem is volt sok időm olvasni, így gyorsan kialakítottuk a mi játékunkat, hisz a neten is több variációt olvastam s szerintem egyik sem az, amit mi játszottunk annak idején. Így hát van egy új játékunk, ami nem csak játék de szerintem fejlesztő játék is lehet, mint a labdázás, ugrókötelezés. A lányoknak hamarabb rákattantak, mint a fiú, de jobb hijján ő is beszáll a játékba.

2014. április 8., kedd

Így is lehet

Lukács 5: 1-11.
Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt.
 Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták.  Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot.


Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: "Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!"
Simon így felelt: "Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat."
S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik;
ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.



Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: "Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek;
de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: "Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!"
Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...