2015. szeptember 12., szombat

Elmúlt a nyár

Néha terveztem írni egyszerű itthon ülős nyarunkról, de billentyűzetet ragadni nem jutottam, mert annyi más érdekes volt körülöttem vagy épp a neten.

Mind egyet értünk abban, hogy a nyár nagyon hamar eltelt, úgy tűnik, ez az év legrövidebb évszaka, a legmelegebb is és ilyenkor a leghosszabbak a nappalok, nyílván azért, mert mindenkinek rengeteg dolga van. Az én gyerekeim mégis gyakran azzal bújtak ágyba, hogy "ma nem olvastam eleget". Főleg itthon voltunk. A vakáció vége felé pedig annyit utaztunk, hogy már a gyerekek is azt mondták, mindenütt jó, de a legjobb itthon.

Felolvastam a gyerekeknek miközben délután a legkisebbet ringattam Kiss Bitay Éva: Tarkabarka élővilág c. könyvét, amit gyerekkoromban kaptam, de még nem sikerült kiolvasnom. Érdekes volt s végighallgatták s később is említettek belőle érdekes dolgokat.

Ellátogattunk a szegedi vadasparkba. Már többször jártunk ott. Most kellemesen meglepett, hogy milyen jó játszóhelyet készítettek. Főleg a legkisebb, de a többiek is nagyon élvezték, kamaszoknak is vannak érdekességek. Igazán jó volt, kellemesebb volt így gyerekekkel ott tölteni a napot. A póni, amin máskor lovagolni lehetett most nem volt ott, de láttuk a fókabemutatót.

S mert egy állatkert egy nyáron nem elég, ellátogattunk a Nyíregyházi állatkertbe is. Fő attrakció számunkra az ócenárium volt. De mivel nem volt gyerekek számára kialakított játszó rész, mégis fárasztóbbnak éreztem az ottani látogatást, legkisebbünk nehezen bírta. Sehol egy hinta, csúszda, mászóka. Ezt nagyon hiányoltam. Amúgy tényleg szép volt.


A tiszatavi ökocentrumba is eljutottunk, Poroszlóra, úgy zárás előtt 3 órával. Itt már nem lehetett a cél mindent megnézni (ami máshol se sikerült), csak azt amire az erőnkből futja. Így lett egy kis hajókázás a Tiszatón. Nekem ez volt a pihenés. Csak ültünk fáradtan, gyönyörködtünk a tájban, gyerekeink nem tudtak halló- és látótávolságon kivül kerülni.



Itt is láttunk akváriumokat.


Nagy örömünkre volt játszótér, amint megtaláltuk zárásig ott voltam a legkisebbel,  míg a nagyobbak érdekesebb látnivalót kerestek. Így mindenki jól járt, nem volt nyafogás.

Egyik gyerek a nyár folyamán elkezdett kaktuszokat gyűjteni. Először kaptunk egyet, majd vettünk egyet, majd kaptunk egyet és vettünk egyet és kaptunk sok-sok fiókát, így vagy 30 kaktuszt gondozunk. Őszintén szólva, magam is alig hiszem, pedig látom a sok kis kaktuszt, mert én egyáltalán nem vágytam kaktuszokra s nem terveztem udvarunkba, házunkba hozni akár csak egyet is.


Vége-hossza se lenne a felsorolásnak, hogy mi volt szép ezen a nyáron. Voltak vendégeink és vendégeskedtünk falun. Jártunk egy tanyán. Leszedtük ami a kertünkben termett. Játszottunk együtt. Örültünk, hogy kint lehetünk a kertben. Aludtunk sátorban. Gyönyörködtünk a szép naplementékben. Rácsodálkoztunk a Holdra. Belefáradtunk az utazásba, de újrakezdtük. Fagyiztunk. Nevettünk. Tanultunk is - akarva-akaratlan. Sok szép lepkét, kevésbé szép bogarat láttunk. Bekukkintottunk a postaládába, hátha van benne valami. Megnéztük Kolozsvárt a Fellegvárból. Gyerekeink találkoztak dédtatájukkal, unokatestvérekkel, rokonokkal.

... s hogy mi volt a legszebb ezen a nyáron? Nem tudjuk... Érdekes lett viszont a rajz, amit a "Nyári élmény másképp" c. cikk alapján készítettünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...