Mostanában

gondolkoztam, hogy nem jó ez a blogcím. Csak nem találtam még újat, jobbat. Mert nem csak itthon tanulunk, hanem utcán, parkban, boltban, mindenhol. És nem csak tanulunk, illetve nem ez a legfontosabb, hanem ... nem is tudom, így hirtelenjében... az ahogy élünk, hogy együtt vagyunk, és ezáltal átadjuk a számunkra fontos értékeket gyermekeinknek, bízva Isten kegyelmében, hogy az 'eredmény' hibáink ellenére vagy épp azért öröm lesz nekünk és másoknak a mi Istenünk könyürülő irgalma által.

Az elmúlt napokban a délutáni pihenő alkalmával Fehérke történetét (Evangéliumi kiadó) olvastam fel. Nagyon-nagyon szép és izgalmas történet. Meg is könnyeztük. :) Jó a Jó Pásztorhoz tartozni.

"De az a fontos, hogy benned csend legyen, ha körülötted lárma van, akkor is. Így nem ragad el a pánik, mindig meghallod a Pásztor szelíd, halk hangját, hogy mit kell tenned. - tanította Csendes komolyan."

Ma halat hajtogattunk. Az NT elsős tankönyvéből van az ötlet. Együtt készítettük a négy halat, közben kinek bátorításra, kinek segítségre volt szüksége. De jó volt együtt dolgozni. Felsoroltuk, hogy az Újszövetségből milyen halas történeteket ismerünk, 4 jutott eszünkbe, majd este még egy, összesen 5 (lehet még van egy történet, meg kell nézzem). És munka közben énekeltük a "Péter, János, Jakab halasznak"- gyerekéneket.

Halacskáink:

Még képek. Amíg a nagy tanul a kicsik játszanak -gondolom én, pedig az nekik munka vagy mondhatjuk tanulásnak is.