Rajz és technika

Rajzból a kisebbekkel szemben nincsenek nagy követelmények. A legnagyobbnak már van tankönyve is, többnyire a tankönyv feladataiból kell elkészítsen valamennyit (ezeket nem mutatom itt meg) és írásbeli feladata is van. Ő ebben a tanévben járt rajzórára egy művészeti iskolába is. A kisebbekkel itthon rajzoltunk.

Kipróbálták, milyen a meszelés.

Tanultak különféle gombot felvarrni, különböző öltéseket gyakoroltunk.
Segítettek a konyhában, kenyeret sütni a kenyérsütőgéppel, különböző édességeket, egyszerűbb ételeket elkészíteni.

Megvolt

az iskolalátogatás, kompetencia és minden ami ezzel jár. Jól éreztük magunkat, suli után kicsit kikapcsolódtunk, jókat fagyiztunk, kirándultunk. Jó volt találkozni régi ismerősökkel. Hálás vagyok Isten gondviseléséért, oltalmáért, az iskoláért, a tanárokért, ezért a lehetőségért.

Úton.

Egri vár.

Barlanglakások.

Egy kirakatban láttuk.

Kilátás. Fenyők. Madárcsicsergés. 

3D-re felkészülni!

Egyik nap egy kis fagyizónál megálltunk fagyizni. Sorra rendeltük a fagyikat és mindenki elkezdte enni is az övét, mire Apa fizetett volna, de nem volt elég aprója se neki se a hölgynek, aki nem tudott visszaadni. Ezért leültünk, megettük a fagyikat, majd egyikünk elment felváltani a pénzt, hogy fizessük ki azt amit megettünk. :) 

Kísérlet

Idén volt a kertünkben fehér tulipán. A gyerekek kérték, hogy amit olvastak, ki is próbálhassák. Így hát kék tintás vízbe tettek egy fehér tulipánt.

Ilyen volt, amikor beletettük a tintás vízbe.

Két óra múlva, már látszottak az apró kék csíkok a szirmokon, persze halványan.

Bő három óra múlva.

11 óra elteltével.

24 órával a kísérlet elkezdése után.

50 óra tintás vízben.

Új év, új félév

Már kevesebb izgalommal készülök a félévi megmérettetésekre. De mindig izgalmas és érdekes része ez az életünknek. Télen főleg azért imádkozom, hogy ne épp akkor legyenek illetve legyünk betegek, hogy ne legyen nagy hideg s főleg nagy havazás amikor utazunk. Idén csodásan tapasztaltuk Isten gondviselését, ahogy szállásról gondoskodott, épp azon a héten nem volt senki beteg, előtte igen és utána is, új élmenyekkel gazdagodtunk, sok szeretetet kaptunk, jó volt a pedagógusokkal találkozni, beszélgetni, örülök, hogy visszajeleznek, lehet velük beszélgetni, szívesen segítenek. Összeszségében, jó volt.

S már benne vagyunk a második félévben.
Volt már torokfájás, fülfájás, köhögés, szemgyulladás, kinek mi jutott, s ahogy nálunk lenni szokott, heteken át. De vége lesz egyszer...

Várjuk a tavaszt.
Egyesek kutyát kérnek, de addig is a szomszéd macskáját simogatják.
Tanulunk. Játszunk. Olvasunk.
Szép az élet, akkor is ha nem alakul mindig minden kedvünkre. Kellemes meglepetéseket is tartogatott nekünk Isten.

Se vége se hossza nincs a sakkozásnak a tablettán, a laptopon s néha anyával.
Örülök, mikor látom, hogy a legnagyobb saját örömére román vagy angol könyvet olvas, hogy egymást váltják a billentyűknél a kottáikkal, ahogy a legkisebb is kibontakozik itt a nagyobbak között.

Az elmúlt félév néhány munkájáról teszek fel képet (rajz, technika), inkább emléknek, ötletelőnek.

December

Úgy látom, az utóbbi időben havonta egyszer írtam ide, inkább csak amolyan jelzésként, hogy itt vagyunk vagy inkább még itt vagyunk.

Még novemberben voltunk egy kiállításon az ókori Egyiptomról. Azt hiszem főleg gyerekeknek volt tervezve, végig kaptunk kalauzt, aki mesélt, szóval nem csak úgy nézelődtünk, olvastunk. Érdekes volt. Örülök, hogy ma élek, már csak azért is, mert nem valami vonzó számomra az a sok istenség...

Tanulunk, délelőttönként rendszeresen, a nagyobbak délután is, vagy ha valami miatt elmarad a délelőtti tanulás, akkor délután kerítünk rá sort. Változás az, hogy a legkisebb már nem alszik délután csak néha. Ez azt jelenti, hogy egész nap velünk van. Ehhez igyekszünk most hozzászokni. Mert a legkisebb minden játékban, tevékenységben benne akar lenni, a nagyobbak alkalmazkodtak is ehhez az igényéhez, de amikor aludt akkor játszották a nagyobbaknak való játékokat. Most elveszett ez az idő. Változunk.

A szomszéd macskája rendszeresen átjön hozzánk a gyerekek nagy örömére, akik alig várják, hogy macskázhassanak. E mellett pedig kutyára vágynak és nagyon sok mindent tanultak a kutyákról néhány hét alatt. :)

Szeretem ezt  a jó kis négyes csapatot. Összetartanak. A nehézségben támogatják egymást. Persze azért van veszekedés is. De most egy időre az egyik gyerekszoba nem használható. Egy szobában vannak, az ezzel járó zsúfoltsággal. Ilyenkor látom, hogy szeretik egymást. S akkor is, amikor segítenek egymásnak. Mert az élet nem mindig könnyű a gyerekeknek sem.

S talán mert gyerekek, várják a nagy havas telet, az ünnepet, szeretik a meglepetést, amit nem csak várnak, hanem próbálnak adni is. Minden napnak megvan a maga szépsége, nehézsége, öröme és munkája. Így szép az élet, itthon is.

Őszi szünet... után

Úgy elröppent ez az egy hét, mint egy álom.
Szemorvosnál és ortopéd orvosnál jártunk a gyerekekkel ellenőrzésen. Aztán irány a mamák! Mamák, mert nem csak gyermekeinket vittük el a mamához, hanem én is találkozhattam a mamámmal. Úgy éltünk mint az urak.

Hogy ezek a mamák mire képesek! Mire nagymama leszek talán én is ügyesebb leszek a konyhában, mert számomra ők utolérhetetlenek. Egyelőre azon igyekszem, hogy gyorsat, egyszerűt és lehetőleg finomat.
Nagyon jó volt találkozni rég nem látott rokonokkal is.
Aztán tapasztaltuk, hogy tényleg sok minden a fejben dől el. A gyerekek, akik eddig eléggé tartózkodóak voltak, ha kutyát láttak, mióta a szomszédba kiskutya került, ők is kutyát szeretnének. Eddig nagynéném be kellett zárja a kutyát, ha meglátogattuk, most egész idő alatt a kutyával voltak elfoglalva a gyerekek, senki nem félt, sőt magukkal hozták volna.

Most újra és lelkesedéssel tanulnak tovább. Ez nekem nagy segítség, nem kell noszogatni őket, hogy kezdjük már :)

8, 3, 1, 3

Ez az idei felállás erre a tanévre. Nyolcadikos, harmadikos, elsős és a felzárkózni akaró 3 éves.

Már nem megy úgy az írás, mint pár évvel ezelőtt. Gondolkozom a blog sorsán, mi is legyen vele? Amiért elkezdetem nyilvánosan írni, ma már nem motivál eléggé. Magam is az internetől olvastam először az otthonoktatásról. Akkor még kevés infó volt ebben a témában magyarul, ezért írtam, hátha valaki ráakad, segítséget talál. Ma már sok infó van a témában s ennek nagyon örülök. Mivel a gyerekek is nagyobbak, már nem akarom itthon tanulásunkat részletesen itt tárgyalni. Inkább csak életjel lesz ez a blog, jelzés, hogy még vagyunk, élhető az élet itthon tanulva. No és lesz néhány kép, nem mérvadóként. Sokszor az igazán megragadó pillanatokat nem is jut eszembe lencsevégre kapni.

Hozzászoktunk a rendszeres tanuláshoz, a délelőttök általában tanulással telnek. Nem kelünk korán, így általában mindenki pihenten ébred. A legnagyobbunk online részt kell vegyen az órák egy részén, ezért ő időhöz van kötve. Ez segítség egy részről, más részről nem alakíthatjuk a családi napi programunkat kedvünk szerint, illetve ő kimarad vagy az ő órarendjéhez igazítjuk azt, amit feltétlen közösen szeretnénk tenni. Ha nem lehetne jelen az órákon, egyes tantárgyakból nehezen boldogulnánk, nagyon zsúfolt lenne a napom, hisz a kisebbekkel is kell tanulni, a legkisebbet pedig nem vigasztalja, hogy anya most a nagyokkal tanul, mindenben ott akar lenni, rész akar venni. A kisebbek közül viszont van aki belehallgat a nagy óráiba, hisz érdekli a téma, a tanár érdekesen mesél. Óra végén csak úgy ostromolja a nagyot a kérdéseivel. Hát ezt öröm hallani. Ahogy a gyerekek nőnek egyre érdekesebbek a beszélgetések az asztalnál. Sok téma, kérdés terítékre kerül, az élmények megosztása, vélemények, kérdések. Igazán kiváltságos helyzetben vagyunk.

A román nyelv - mely itt van körülöttünk, de mi itthon nem használjuk, ez az egyik legnagyobb kihívás, van akinek ez a legnehezebb tárgy. Viszont a kitartó munka gyümölcse már látszik a legnagyobbnál. Ez bátorít kitartásra, türelemre.

A többi tárgy, amiből az iskolában is számot kell adni, jól megy. Kíváncsiak a másik mit tanul, szívesen segítenek egymásnak.

Legyen akkor pár kép az elmúlt hetekről.

Szeptember első hetében még vakációztunk, utaztunk, a tankönyvekkel barátkoztunk, kiraktunk ezer darabos puzzlet, amit a vakáció vége felé kaptunk.

S aztán  nekifogtunk...

Volt tanulás, írás, számolás.

Zene.

A legkisebb is kikérte magának a leckét, tanulást, bár szerintem az egész élete tanulás.

Volt rajzolás, alkotás, kikapcsolódás, pihenés, játék.

Virágnak köszönöm a Dobble ajánlását. Az elmúlt hetek leggyakrabban játszott játéka lett, a legkisebb is játszik, hol egyedül, hol társulva egy nagyobbhoz. Ez is olyan jó volt, hogy nem jutott eszünkbe képet készítni róla :).

A kisebbek legkedvesebb mulatsága főleg ebben az esős időben a pocsolyák számbavétele, akár naponta többször. Gumicsizmát húznak a lábukra s ellenőrzik a víz mélységét. Ezekről nincs kép sajnos. Míg én azt vártam, hogy álljon el az eső, nagyon örültek a kátyúkban kialakult tócsáknak. Örömük fényében én is szépnek látom ezt a borús esős őszt. S még szivárványt is láttunk itt a házunk előtt. Csodás volt!