Az év legnehezebb tíz napja van mögöttünk vagy inkább mögöttem. Azt hiszem inkább csak én éltem át nagyon nehéznek. Végre kezdem remélni, hogy lesznek még jó és szép napok.
Már egy hónapja kerülget az influenza, a gyerekek sorra betegedtek le, de aztán amikor mi, a két szülő és a picike is lebetegedtünk (s mind a hatan betegek voltunk), arról jobb nem írni, nem tudni. Csak vonszoltuk magunkat, s még nem vagyunk jól, de remélem hogy helyre jövünk. Szóval egész télen nem voltunk betegek, de most nagyon megviselt bennünket ez a virózis. Hála Istennek, hogy eddig nem kellett antibiotikumot kapjanak a gyerekek, sem én.
Tanulás nem nagyon volt, illetve a nagyobbik tanult amit tudott egyedül, amikor tudott. Nehéz volt a gyerekeknek is két kiütött felnőttel. De hősök módjára ők is túlélték.
Várjuk a tavaszt, a napsütést, kellemes, langyos szellőt. De mindenek előtt, hogy elhagyjon bennünket a taknyolódás, köhögés, rekedség, láz s legyen megint jó a kedvünk és megújjult erőnk.
Mi még mindig nyögjük, már két hete. Az egyik a 3-ból ráadásul kórházba is került. Teljesen ki vagyok merülve, így abszolút megértelek.
VálaszTörlésEmi
Emi, jobbulást nektek!
TörlésNem emlékszem, hogy lettünk volna ilyen rosszul máskor, igaz többen is vagyunk, több idő kell míg a vírus körbejár és nekem kevesebb idő jut pihenni, gyógyulni - ha jut egyáltalán.
Jobbulást nektek!
VálaszTörlésKöszönöm. :)
TörlésEmi, Betti, küldenék gyógyulást, ha lehetne. De legalább szívből kívánom, hogy új erőre kapjatok!
VálaszTörlésKöszönöm Virág! :)
TörlésLassan, sorban bejön az antibiotikum is a képbe :(.
Egyszer csak vége kell majd legyen.