Ópusztaszer

Mondogattuk, hogy érdekes lenne, jó lenne... egyszer elmenni, megnézni mi is van Ópusztaszeren. Már évekkel ezelőtt ajánlotta egy kedves ismerősöm, hogy oda érdemes elmenni s nincs is nagyon messze tőlünk. Az elmúlt héten pénteken felkerekedtünk és elmentünk. Reméltem, nem bánjuk  meg, reméltem a legkisebb bírni fogja az autózást a program felborulását és reméltem, hogy nem kell majd sokat ölben tartanom és hogy a hátam, derekam bírni fogja a kicsi cipelését ha szükség lesz rá.

Mindőnknek nagyon tetszett és alaposan elfáradtunk mire hazaértünk. Dél körül érkeztünk és zárás idején távoztunk. Lemaradtunk a lovas bemutatóról és nem vettünk jegyet a panoptikumra. Nem jutott időnk elolvasni mindent ami érdekelt volna - de egy totyogóval ez érthető. Mégis nagyon szép volt. Pihentető.

Nem jutottam oda, hogy fényképezzek, így  férjem és lányom képeiből válogatok. Sajnos egyszer csak lemerült az egyik gép eleme. És a kép a szép emlék felidézését segíti, mert amit felidéz sokkal szebb, mint a kép.

Elég sok időt töltöttünk a rotundában, e miatt késtük le a lovas bemutatót. A körkép nagyon szép volt - még kisgyerekkel is, aki közben ide-oda sétált, tehát állandóan szemmel kellett tartani amikor nem volt ölben vagy kocsiban, mert a körképhez kocsival is fel lehet menni és a rotundában a szintek között a felvonót használtuk.

Szeretnék legalább még egyszer eljutni ide, de nagyobb gyerekekkel, mert sok minden kimaradt idő és türelem hiányában. De azért nem siettünk. Megálltunk enni, pihenni, játszani, nézelődni. A nagyobbak felmásztak a szélmalomba. Az egyik jurtában a kisebbek még a fa hintalovat is kipróbálták. S eddig nem is tudtam, hogy volt hajómalom is. Szép volt.