Tavaszi bejegyezés főleg bogarakról

Mióta itt a jó idő, nagyon sokat vannak kint a gyerekek és minden nap hálás vagyok azért, hogy ide költözhettünk. Amikor hideg szél fújt, a gyerekek akkor inkább felvették a téli kabátot, csak hogy kint lehessenek. Itt sokkal erősebb a szél, mint a városban és mintha hidegebb is lenne. De azért jó itt nekünk.

A gyerekek arcszínén is látszik, hogy sokat vannak kint, öröm rájuk nézni.

Nagyon sok megfigyelni való van kint. A növények fejlődése: vetettem paradicsomot, paprikát, egy részüket már ki a palántoltam. Láttuk, hogyan bomlanak a rügyek. Sokszor elhangzott: "anya ez milyen növény?" Aztán rovart, hernyót, lepkét láttunk, némelyiket közelebbről is megnéztük s néha eszünkbe jutott lefotózni. Találtunk áttelelő bábot, amiből dobozban lett lepke, s fiunk hűségesen táplálta árvacsalánnal a hernyót, míg olyan kövér lett, hogy mozdulni sem bír, bebábozódni készül.

Itt tücsöklesen. Sokáig, kitartóan vártak, míg a tücsök előbújt.

S itt az eredmény, szép.

Találtunk még nőstény szentjános bogarat,

cserebogarat, nem is egyet,

katicabogarat, amit a levéltetvek által megtámadott rózsára tettünk. Pár napig ott is maradt a rózsán. Jó munkát végzett.

Ettünk a kertünkből zöldhagymát és retket, sóskát.

Gyönyörködünk a virágzó eperben. A gyerekek jelentették az első kis zöld eper megjelenését. S számoltak az új epreket egy darabig. S várják az idei első kóstolót.

Van vagy hat facsemeténk hátul. Többször végigkérdezték, melyiknek mi a neve. Most már megtanulták s látják, hogy más a levele.

Ez a fajta környezetismeret a legérdekesebb. S a megismerés nem is okoz nehézséget, hisz látható, tapintható napról napra.