Milyen nehezen szánom rá magam, hogy egy-egy bejegyzést megírjak!

Vakáció van. Végre! Bárcsak egyre hosszabbak lennének a vakációk s rövidebb a tanév!

Örülünk a "végtelennek tűnő" időnek, melyből már elrepült egy hét.

A télen találkoztunk az iskola logopédusával. Most a tanév végi találkozás alkalmával leendő elsősünkkel minden rendben volt. Sokat gyakorolt. A k és s hangokat javította ki sok és rendszeres gyakorlással. Azért még gyakorlunk néha, a megerősítésért. A lányokkal rendszeresen kell beszédjavító gyakorlatokat végezzünk. Ha a gyerekek felnőnek, akár logopédus is lehetek. Jó lett volna a logopédia modult magyarul s komolyabban tanulni. De hát itt a gyakorlás ideje. S ha jól hallom, a legkisebbel is lesz mit gyakorolni, egyes hibákat tökéletesen átvett a tesóktól vagy ez csak úgy alakul?

A kisebbek rajz, technika munkáiból néhány.

Rózsák.

Krumplinyomda.

Valaki megtanult fonni.

Volt egy kis öltögetés.

Hajtogatás.

Sokáig a legkisebb szinte napi kedvence volt, egy nagy tálcán grízzel játszani.

Tanév végi iskolalátogatásunkkor az autónk elromlott. Isten különleges gondviselését tapasztalhattuk meg.

Nemrég fedeztük fel a vasalható gyöngyöket. Nagyon jó móka.

Örülünk nagyon a szabadságnak, hogy azt tehetünk, amit akarunk. És akarunk hasznos és jó dolgokkal foglalkozni a vakációban. De erről talán egyszer máskor.

Gyíkot fogtunk a kertünkben.

És persze bogarakat, lepkéket.

Néha kívánnak a gyerekek egy macskát vagy kutyát ide a ház körül. Én inkább nem, de néha mintha hajlanék rá, csak nem most még, mert elég a sok növényt gondozni. Talán majd egyszer egy...