Honap már egy hete lesz, hogy családi napunk volt, kirándulással. Már írtam erről pár sort, ezért kicsit nehezen ültem le újra írni róla. Inkább képeket mutatok.
Szegeden voltunk. Kicsit a központban (fagyiztunk is) aztán a Vadasparkban sétáltunk (gyerkek kipróbálták a milyen a pónin lovagolni). Ezzel el is mondtam azt, ami nekik a legszebb volt a kirándulásban. Jó fáradtan értünk haza. De szép emlékekkel gazdagoztunk.
Nincs messze Szeged, de meg kellett állni enni és kicsit mozogni.
Szeged központja. Gyönyörű épűletek, szép szobrok, és egy könyvebolt, tele magyar könyvekkel!
Ez a szobor tetszett a legjobban a lányoknak: Szent István és Gizella.
A Vadaspark. Jó nagy! Többször meg kellett pihenjünk. Ez is felejthetetlen marad - a pónizás miatt.
Nagyon jók ezek a táblák. Nem tudtuk mindent elolvasni, ahhoz napokat kellett volna ott töltsünk. Nem jutott eszembe, hogy mindet lefényképezzük. Így hát még szeretnék elmenni egyszer ezért is. Nagyon sok információt tartalmaznak. A kicsik elfáradtak, a vége fele sokat kellett bíztatni, bátorítani őket, hogy kitartsanak. Vihettük volna a sportkocsit. :)
Hálás vagyok Istennek oltalmáért, családunkért, a meleg, napos időért.
Gondolkozom, mikor is lesz és ki lessz ott, amikor az oroszlán és bárány együtt legelnek? Van néhány vad, amit én is megsímogatnék... Egyelőre beérem a Vadasparki sétával.
No, de kérem! A csónakba hagyományosan bele kell mászni a gyerekeknek. :o)
VálaszTörléstudod, hogy szeged környékén is élnek otthonoktató családok?
VálaszTörléspepita
Altair
VálaszTörlésA csónakba be akartak mászni, csak felgyűlt benne az esővíz, váltóruhát pedig nem vittünk.
Pepita
VálaszTörlésHallottam róla. De nem ismerek senkit akinek már iskolákorú gyereke lenne. Te is Szeged környékén laksz?