Már csak hétvégékről írok :). Pedig minden napnak megvan a maga szépsége és szomorúsága.
Falun voltunk. Messze. Tapasztaltam, hogy a kicsik is nőttek, jobban bírták az utazást, bár fárasztó volt nekik.
És újra láttak baromfit, tehenet, kecskét, disznót és kismalacokat, cicát, békát, csigát, szitakötőt, kerti haszonnövényeket. Ettünk epret tövéről, cseresznyét a fáról. És nem utolsó sorban volt lehetőség a "szocializációra" különböző korú és nemű rég és ritkán látott rokonokkal.
Ilyenkor az idő repül. Mi pedig őrizzük a szép emlékeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése