a közös felolvasást, miközben altatom ringatom a legkisebbet.
Felolvastam Korda István: "A nagy út" c. könyvét, ami Kőrösi Csoma Sándorról szól. Valamikor 13-14 évesen olvastam a könyvet. Tetszett. Ajánlottam 13 évesemnek, de nem lelkesedett érte. Így került felolvasásra. És tetszett nekik. Kérték, hogy olvassunk már, ha egy-egy nap kimaradt.
Most pedig Jules Verne "Grant kapitány gyermekei"-t olvasom fel. A legnagyobb 8 évesen pár nap alatt kiolvasta. Aki most nyolc, nem találja érdekesnek, a 6 éves meg már rég kérte, hogy olvassam fel neki, amikor még nem tudott olvasni. Mivel általában csak addig olvasok, amíg a kicsi elalszik és még egy kicsit (soha nem mértem órával), gondolom, hogy eltart pár hónapig a felolvasás.
A gyerekek olvasnak. Sokat. És újraolvasnak. A fiú is nagyon belelendült. Narniát olvassa könyvből, a könyvolvasóról pedig Karl May könyveket olvas most. A könyvolvasóért sorban állnak, mert sok könyv van rajta, főleg a középsők olvasnak rajta. A hetedikesnek már több tanulnivalója van, kevesebb a szabadideje. De hétvégéken hárman osztoznak rajta. Én már nagyon rég nem olvastam róla.
Közben még mindig gyűjtenek egy-egy könyvre, tervezik mit vesznek, kérnek következőleg, ha újra könyveket fogunk vásárolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése