Örülünk a tavasznak. Végre nem kell nógatni a gyerekeket, hogy kimenjenek. Lehet kint játszani, homokozni, beszélgetni vagy csak ülni és olvasni. Nézni, hogyan nőnek és nyílnak a virágok.
Fiamnak van már egy bebábozódott hernyója. Nem készítettünk róla fotót bebábozódás előtt. pedig érdekes lett volna. Így nem tudjuk már milyen is volt hernyó korában, hisz több hernyót is dobozolt a fiam, majd kiengedte. Ezt épp megtartotta.
Láttunk egy nappali pávaszemet.
Láttunk sok katicabogarat, melyek szerencsésen átteleltek.
Megismerkedtünk a fátyolkával is, mely legalább olyan hasznos, mint a katicabogár.
Meglestünk az udvaron egy vörösbegyet, amint egy -gondolom - gilisztát kebelezett be.
Sokat olvasunk.
Játszunk.
Tanulunk. Rendszeresen.
Kísérletezünk. Mindenki a maga szintjén. Ez itt épp a "Játssz velem, fiúknak"-ból van.
Most került hozzánk a csúcsforgalom. Nagy sikere van.
Az előírt logopédiai gyakorlatoknak is lassan kezd látszani a hatása.
Nagyon örülök, hogy egyik lányunknak javult a szeme, gyengébb szemüveg kell neki. Hála Istennek ezért is.
Épp csak életjelet akartam adni. Megvagyunk, élünk, örülünk. Isten gondot visel, vannak nehezebb napok, kellemetlenségek, de ezek a földi élet velejárói, s emlékeztetnek, hogy itt csak vándorok, átutazók vagyunk.
S egy cikk linkje:
http://uh.ro/itthon/oktatas/21040-hazi-papucsban-menetelnek-az-egyetemig
Talán lesz itt a közelünkben is oo találkozó, román nyelven.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése