2010. április 25., vasárnap

Tavaszi vers 3évesemnek

Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Itt a tavasz, tudod-e? 
Leheletét érzed-e? 
Virágszájjal rád nevet 
virágszagú kikelet. 
Rádfüttyent egy bokorból, 
füttyös madár torokból. 
Rügyes ággal meglegyint 
S érzed, tavasz van megint.

Barátkozás az oo-val

Úgy három éve olvastam először az otthonoktatásról. Először furcsa volt, de aztán lassan járható útnak  tűnt. De mi akkor már be voltunk írakozva az első osztályba. El is kezdtük az iskolát...

Közben úgy alakult, hogy olvasni itthon tanultunk meg, mert az osztályban nagyon lassan, unalmasan haladtak. A mateknél el kellett magyarázzam, hogy az iskolában nem számolunk nulla előtti számokkal, tehát olyan, hogy 4-5=-1 nem létezik, vagyis létezik, ahogy eddig tudtuk, de ezt majd később tanulják, most nincs nullánál kisebb szám. Jelenleg is unalmas az iskolai matek, nagyon lassú. Léptünk kicsit előrébb, hogy legyen izgalmas, érdekes.

Nekünk nehéz a román, mert itthon nem beszéljük, ismerőseinkkel is inkább magyarul beszélünk. Biztos megtanulja a románt, itt élve nem lehet nem megtanulni. Azt reméltem az iskola ebben nagy segítség lesz. Hát nem. Több óra elmaradt, itthon is kell tanulni. 

Így hát tényleg kérdezem, nem lenne egyszerűbb itthon? Csak itthon. 

Miért itthon? Van elég indok, nem sorolom őket most.

Aztán a fejlesztés - nagyon divatos lett mostanában a gyerekeket fejleszteni. Nem mondom, hogy rossz. De annyi hiábavaló költségre képesek rávenni a szülőket ennek ürügyén. Lehet, van amikor használ. De az a tapasztalatom, hogy a gyerekek nagyon nyitottak, tanulása, megértésre, megismerésre vannak beállítva.

Háromévesem betűket tanul, mert érdekli. A számokat is akartam neki tanítani, de még mielőtt kinyomtattam volna jó nagyban a számjegyeket, hogy játékosan tanítsam neki, elkezdte a meséskönyv oladalszámozásából kérdezni melyi szám hányas, s van amit már felismer.

Szeretném, hogy gyermekeim kérdezzek, merjenek kérdezni. Nekem is kell még tanulnom. S az sem baj, ha együtt tanulunk.

Lassan kezdem megérteni, talán még nem késő, hogy a gyeremkek nevelése sokkal több, mint információmennyiség átadása. Sokkal inkább jellemformálás. Ez nem könnyű. Ki feladata? Ki felelőssége? Hogyan működik ez? Elég-e erre az esténként együtt eltöltött pár óra, amibe belezsúfolunk főzést, terítést, háziellenőrzést, beszélgetést, játszást a kisebbekkel s egyebeket? Még jó, hogy van hétvége.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...