2014. május 21., szerda

Hernyóink

Kaptunk vasárnap egy szép nagy hernyót, így most már három hernyót gondozunk itthon. Ez utóbbi a legnagyobb.


A másik két hernyót külön üvegbe tettük.
A szőrös hernyónk már kevesebbet eszik, reméljük hamarosan bebábozódik.


A múlt heti zöld hernyónk pedig már egyáltalán nem eszik, lefogyott, eltűnt az oldaláról a szép fehér csík, hátsó felét már nem is tudja mozgatni, csak a fejét, szinte egészen bebábozódott.


Sikrült fiamat lebeszélnem arról, hogy csigát is tartsunk itthon, de majd ha egyszer házban fogunk lakni, akkor... nem tudom mi lesz...

2014. május 16., péntek

Vadon élő hernyók háziasítása

Örömünkre újra vannak lepkék és hernyók és mindenféle bogarak (brrr).

Van már doboz a lepkéknek, mert a közönséges (nem védett) lepkékből szeretnénk egy kis lepke gyűjteményt készíteni.

Jelenleg (pár napja) pedig két hernyóval gazdagodtunk. Egy befőttes üvegben szelídítjük őket, minden nap friss leveleket szedünk nekik onnan, ahol találtuk őket. Remek étvágyuk van. Fiam pedig rendszeresen ellenőrzi, hogy esznek-e. Reméli, hogy bebábozódnak s majd megláthatja milyen lepkék kelnek ki belőlük.

A hernyószelidítés Apa elvadításával jár együtt, mivel Apa keveset van itthon, főleg vacsoránál s hát ilyenkor jön elő a lelkes hernyós beszámoló s van akinek finomabb a falat ha nem kell hernyókra gondolnia.
:D


A képet a hernyókat gyűjtő, gondozó fiam készítette.

2014. május 10., szombat

Május

Az évek múlása okozza, hogy úgy érzem rohan az idő. Már javában benne vagyunk a májusban. Tehát közeledik a tanév vége, tehát a vizsga is.
Készülünk.
Van anyag amit már rég befejeztünk, de van, amit lazábban vettünk, azon most kicsit többet dolgozunk. Az elsőssel igazán laza volt ez az év, ami a tanulást illeti. Van azért az életnek árnyékos oldala is, de úgy látom ott is helyt áll. Hatodikban több az anyag, többet kell tanulni. Nem is gondoltunk arra, hogy hamarabb végzünk az anyaggal, bár van amivel már végzett, de lesz még tanulnivaló júniusban is. A fiú elég jól olvas, azt mondanám elsős szinten, nem épp folyékonyan, de azért jól. Az önkéntes olvasás természetes része a napnak, minden nap olvas magának. Tanulunk románt, angolt, rajzolunk, énekelünk, játszunk. Élvezzük a két két évest, aki szintén sokat tanul játszva, mikor kitől, s csak csodálkozunk, hogy "már ezt is tudja" s mindenben utánozza a nagyokat, semmiből sem akar kimaradni. Ma egy hete egy kicsi kint felejtett legó darabot nyomott fel az orrába s már azt hittem a sűrgőségire kell menjünk... Felér két fiúval, mászik úgy, ahogy a fiúnak eszébe sem jutott és tudom, hogy angyalok vigyáznak rá és ránk. Izgalmas és mozgalmas az életünk.
S mivel van. hogy az élet hoz nem várt, nem remélt változást is, mostanában elég foglalt vagyok, olvasok, gondolkozom.

A fényképezőgépem lencséje megsérült valahogy, így mostanában kevesebb képet készítettem s amit készítettem nehezebben tudom összeszedni, feltölteni a gépre. Pedig beindult a lepkefogás is.

A fiú első lepkéje idén.

Technikából készülünk bemutatni az egyik lány varrományát:

Közben újra lebetegedtünk sorban mind (azt hiszem erről már írtam, de olyan hosszan elhúzódik míg valami nyavalya átmegy itt hat emberen), torokgyulladás, orrcsorgás, köhögés, szemgyulladás. Már húsvét előtt elkezdtük, remélem most már lassan végére érünk ennek. Így csendesen ünnepeltünk. De azért volt játék itthon. Jó kis csapat vagyunk, jókat lehet játszani. Mostanában a tenzi, a marokkó és a bla-bla-bla a kedvenc. S nemrég kaptunk egy micimackós gyerekeknek készült uno-t, csak 36 kártyája van, ezt a két évessel együtt is játszuk, segít neki a színek megtanulásában. Megunhatatlan a lego. Előkerült még az actvity, malom, sakk, abalone s a sperktro áramkörkészítős játék. S most már kint is jókat lehet sétálni, játszani (csak nem lenne anyának bent dolga!).
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...