hétköznap

Mostanában nem írtam. Nem mintha nem tanultunk volna semmit, hanem mert sok kérdés van bennem, gondolkozok...
Virágnál olvastam régen egy játékról, a Chocolate Fix-ről (online is lehet játszani). Kerestem a boltokban. Egyszer láttam is, de mire megvettem volna már elfogyott. Sikerült megrendelni. És nagy sikere lett ennek a logikai játéknak. A négyéves is próbálkozott az egyszerűbb feladványokkal, a kilencéves pedig meg sem állt a 28. feladványig, akkor is azért mert már késő este lett. És én is játszottam - no nem ilyen sokat, mert fontosabb dolgaim vannak, mint pl. felolvasni a fiúnak a Tesz-vesz városos könyvből.

Aztán: hosszú idő óta nem gyöngyöztek a lányok. Tegnap elővették a gyöngyöket és nagy lelkesedéssel készítettek maguknak nyakláncot. A kitartás arányos volt az életkorral. A fiú pedig csak rakosgatta a gyöngyöket, kiborította, összeszedte.

Megjegyzem, hogy az én kedvencem a fagyöngy.

És: újra kiolvastunk (felolvastam) egy szép történetet: J. Larcomb Rees: Az elátkozott udvarház (Evangéliumi Kiadó). Szép és tanulságos történet. Nagyon szeretem ezeket az ebéd utáni pihenőket felolvasással. Most megint egy szép könyvet olvasunk azok közül, amiket sose tudunk megunni, de előtte még felolvastam két nap Gulliver utazásaiból, kedvcsinálónak, mert Anita addig mind azt mondta, hogy az a könyv nem érdekes. Most már érdekes lett. :)

S miközben a felmérőre készülünk én magam is sokat tanulok. Nem csak tanulásról, hanem életről, Isten gondviseléséről, kegyelméről ...és hasonlókat.