Gyurmázás, rajzolás, olvasás, babázás, autózás...
Ez a hét azért más, mint az eddigiek, mert sokat voltunk együtt a család. Nem mert így akartuk, hanem, mert így adódott. Legjobb az volt, hogy együtt reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk. Szerintem a gyerekek sokkal jobban ettek, mint amikor Apa nélkül üljük körül az asztalt. S mert a konyhában kicsit szűkös a hely, hát a nappaliban ettünk a nagy asztalnál, hogy jobban elférjünk. A gyerekeknek is nagyon tetszett.
Úgy érzem, hogy a tanulással is jól haladunk, járnivalóim kicsit odébb tolódtak.
Ma betegek világnapja van. Nem beszéltünk erről, mert túl szomorú vagyok ehhez, de bennem volt ... és hálás vagyok Istennek az egészségemért. Jó lenne jobban vigyázni rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése