2011. július 14., csütörtök

Vakációs bejegyzés

Mondanom sem kell, nagyon jó a vakáció. Nincs is idő erről sokat írni. Most nagyon-nagyon meleg van, legjobb tenni a semmit. És azt már tudni kell, hogy a legszebb pillanatok nem kaphatók lencsevégre, mert olyankor nem jut eszünkbe elővenni a fényképezőgépet.

Miközben felejtjük azt amit meg kellett tanulni s megtartjuk azt ami igazán érdekes volt, játszunk. Mikor mit, mikor kivel.



Voltunk a gyerekekkel sétálni a városban, megálltunk, leültünk fagyizni. Közben próbálom felhívni a figyelmüket a terek, épületek szépségére. Örülök, amikor látom megjegyeznek egy-egy érdekes dolgot. Mint például a Dóm téren a követ, amire rá van vésve a régi vár felülnézeti képe.

Csenge jól olvas. Bármilyen könyvből, amit érdeseknek talál. És sokat. Gyerekeink nagy bánata, szinte minden este, hogy nem volt elég idejük az olvasásra. Csenge mondta ezt, miután ötven oldalt elolvasott a "Nyomok a hóban"-ból. Anita már nem panaszkodik, mert a villanyt akkor is le kell oltani ha csak egy könyvet olvasott ki egy nap alatt, Balázs pedig elhatározta, hogy megtanulja a betűket, de a betűk ismerete nélkül is este olvashatnékja támad, persze villanyoltás előtt. Ha felfüggesztenénk a villanyoltást, a reggel felkapcsolt villannyal, könyvvel a kezünkben aludva találna mindőnket. :D 


Egy kánikullás szombaton kimentünk ide a közelbe Buziás-fürdőre, van ott egy szép park, platánfákkal, az egyik előtt tábla, hogy a fa 199 éves. Ittunk az ásványvízforrásból, a gyerekek bicikliztek. Egész tűrhető volt ott a meleg a városhoz képest.
Ha már mindenki olvas, szükségünk volt könyvjelzőkre. Készítettünk színes kartonból és hulladék pappírból könyvjelzőtket. Hagytam a gyerekeket választani, s hát a télről maradt csomagolópapírnak nagy sikere lett, nagy melegben telet idéző könyvjelzőket is készítettünk.
Közben A. megold pár matekfeladatot, egyelőre az itteni matek munkafüzetből. Tanuljuk a románt és az angolt, de vigyázva ne ártson meg ebben a nagy melegben a tanulás, s hogy jusson idő édes-haszontalan semmittevésekre, aminek nem keresem az értelmét, mert meg nem érthetem miért kell régi verseskönyből verseket másolni színes filccel egy füzetbe. De ha ezt megérteném, szertefoszlana a semmittevés varázsa, s átváltozna sosecsinált írásgyakorlattá.
Az olvasásról és újraolvasásról talán máskor írok. Most túléljük a meleget.

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...