Miközben felejtjük azt amit meg kellett tanulni s megtartjuk azt ami igazán érdekes volt, játszunk. Mikor mit, mikor kivel.
Voltunk a gyerekekkel sétálni a városban, megálltunk, leültünk fagyizni. Közben próbálom felhívni a figyelmüket a terek, épületek szépségére. Örülök, amikor látom megjegyeznek egy-egy érdekes dolgot. Mint például a Dóm téren a követ, amire rá van vésve a régi vár felülnézeti képe.
Egy kánikullás szombaton kimentünk ide a közelbe Buziás-fürdőre, van ott egy szép park, platánfákkal, az egyik előtt tábla, hogy a fa 199 éves. Ittunk az ásványvízforrásból, a gyerekek bicikliztek. Egész tűrhető volt ott a meleg a városhoz képest.
Ha már mindenki olvas, szükségünk volt könyvjelzőkre. Készítettünk színes kartonból és hulladék pappírból könyvjelzőtket. Hagytam a gyerekeket választani, s hát a télről maradt csomagolópapírnak nagy sikere lett, nagy melegben telet idéző könyvjelzőket is készítettünk.
Közben A. megold pár matekfeladatot, egyelőre az itteni matek munkafüzetből. Tanuljuk a románt és az angolt, de vigyázva ne ártson meg ebben a nagy melegben a tanulás, s hogy jusson idő édes-haszontalan semmittevésekre, aminek nem keresem az értelmét, mert meg nem érthetem miért kell régi verseskönyből verseket másolni színes filccel egy füzetbe. De ha ezt megérteném, szertefoszlana a semmittevés varázsa, s átváltozna sosecsinált írásgyakorlattá.
Az olvasásról és újraolvasásról talán máskor írok. Most túléljük a meleget.
Élvezet olvasni.
VálaszTörlés