2011. december 8., csütörtök

Életjel

Nagyon hamar telnek a napok.
Változott a napi programunk is. Talán már említettem, hogy két éve és ezen a tavaszon is találkoztam egy Államokban élő tíz gyerekes oo. anyukával. Legnagyobb fia szakmát tanult, nős, legnagyobb lánya főiskolán van,  találkoztunk, láttuk négy kamasz gyermeküket. Kicsit beszélgettünk az oo-ról. Furcsálottam, mikor azt mondta, hogy 5 éves korig nem tanítja külön a kicsiket. Főleg, hogy a neten annyi okosbabás, tudatos szülő stb. oldal, cikk van, az ember azt hiszi, micsoda veszteség, ha a gyerek nem kap meg ilyen-olyan fejlesztést. Ezzel nem azt mondom, hogy aki időt, energiát és pénzt fektet be gyermeke korai fejlesztésébe, az nem jól teszi. Néhol szükséges is lehet. De úgy alakult, hogy nekem elég volt az itthoni munka, az egy iskolás, a két kicsivel tényleg nem foglalkoztam tervszerűen, nem volt számukra tanterv, foglalkozások órarend szerint stb. Azt mondtam, majd 5 éves kortól. Azért énekeltünk, játszottunk, verset tanultunk, gyurmáztunk, festettünk, meséltünk, olvastunk - csak úgy egyszerűen éltünk az életünk, beszélgettünk, válaszotunk a kérdéseikre. Csenge valahogy megtanult értően, folyékonyan olvasni négy és fél évesen, mert kérdezett, kicsit külön is foglalkoztam is vele, de csak rövid ideig. Nagyon jó a szabadság, a természetes kiváncsiság vezette tanulás.

A kicsik sokat változtak az elmúlt hetekben, hónapokban. Annyira örülök, hogy csak majdnem két év van köztük. Nem volt mindig könnyű, amikor mind a ketten kicsik voltak, de most nagyon-nagyon jó. Sokszor játszanak együtt, a nagyobb felolvas a kicsinek vagy segít, magyaráz neki.

Az elmúlt hónapokban kipróbáltam több "napi programot". Éltünk lazán, ahogy sikerült, kihagytuk a déli pihenőt, helyette később keltünk és próbáltunk korábban feküdni. Most újra egy kötöttebb napi időbeosztás szerint próbálunk élni. Ez is most nagyon jó. Azt hiszem a családban a különböző élethelyzetek hozta változásokat rugalmasan kell kezelni, örömmel békésen megélni, készen a változásra. Mert ettől lesz szép az élet.

Az elmúlt hónapban lett egy öt évesünk. Így összeszedtem magam (hála Istennek az elmúlt hónapokhoz képest jobban érzem magam újra), átnéztem az itthon felgyűlt ovodai foglalkoztatókat, mert egy időben vásároltam, majd kaptam néhányat. Van olyan, amit tudunk használni. Aztán a neten rengeteg anyag található, ingyenesen letölthető - épp az ami nekünk kell. Így elkezdtük a napi rendszeres röpke asztalhoz ülős papír-ceruzás tevékenységet is. Főleg azért, mert mostanában minduntalan a könyvekből való másolás kerül napirendre, persze kedvtelésből, de szegény betűk, csak úgy tántorognak. Ezért a betűk, számok írását, a tíznél nagyobb számok olvasását, műveleteket tízig - ilyesmit fogunk tanulni papíron és nagyon röviden. És bár ez a látványosabb rész, amit esetleg fel lehet mutatni, tudom, nem ez a lényegesebb, fontosabb. Csak a szükséges. Emlékszem még 3 éves sem volt a középső és a könyvek lapszámából tanulta meg felismerni a számokat, mert kérdezett, érdekelte. Tudom most is többet tanul együtt élve velünk, beszélgetve, játszva, sok-sok könyvbe belelapozva, olvasva, rajzolva, gyurmázva. Hálás vagyok Isetennek, hogy velük lehetek.



S ha a kicsi is utánozni akarja a nagyobbakat:

Ő még sokszor kér segítséget, pl. hogy együtt színezzünk. De általában minden játékot, tevékenységet "együtt" szeret. Jó ez.
Mostanában nagyon szereti a társasjátékot, jobban, mint eddig bármelyikük. Játszunk, beszélgtetünk s tanulunk - bár nem úgy ahogy ezt a szót olvasva sokan gondolják.
Előkerült egy a középsőnek vásárolt játék, ami annak idején nem aratott nagy sikert, ezért annak idején jól eltettem. Most kedvence lett a kicsinek. Sok előnye van, ha egy családban több gyerek van, majd csak beválik minden valakinek.
Társítani kell a képeket egy jó beszélgetés kíséretében.

A memóriát a két kicsi együtt is játssza, felügyelet nélkül. De ha Csenge olvasnia akar, Anita tanul, akkor Anya is jó játszótárs. Közben angol szavakat is tanulunk, mert ez épp egy magyar-angol memóriajáték. De szebb képek vannak egy kiárusításon vásárolt használt német memóriajátékban.

Számolunk sok mindent. Több ez mint a számok sorban való elmondása.
Itt játék közben a dobókockán levő pontokat számoljuk és a dobozon keressük a megfelelőjét, pálcikákat számolunk, de főképp játszunk.


S ha már játék, legyen itt egy... milyen játék is? Mit is lehet tanulni vele, mert már mindennél a hasznosságot keressük? Számolni, színeket...? Ó nem, itt csak jókedvet, nevetést lehet tanulni, nem is tanulni, az csak jön magától s roppant ragályos.
A gyerekek ajéndékba kapták a házi készítésű Kukacos játékot. Egy játszma pár perc. Aki nem akart elsőből részt venni az a jókedv láttán a következő játéknál beszállt. Amolyan pihentető játék. Az előbbi linken játék elkészítése és játékleírás is található. Próbáljátok ki.

Sok volt itt a játék. De foglalkozunk komolyabb dolgokkal is. Komoly tanulással is, mert valamikor ünnepek után lesz a félévi vizsga.

És arról még nem is írtam, hogy milyen jó egy jó könyvet együtt olvasni a gyerekekkel, beszélgetni. Megkedveltük a Csodálatos világunk sorozat könyveit, egy blogon olvastam róla, antikváriumban sikerült párat beszerzni.
Most a Mesterségek-et olvassuk. A Bibliából Mózes első könyvét olvassuk, sok mesterségről is említés van ott. Ennek kapcsán olvasunk-beszélgetünk a mesterégekről. Bár régi könyv, egyes témákban túlhaladott, mégis segít. Mert nem hiszem, hogy eszembe jutna beszélni a gyerekenek pl. a kőolajkitermelésről. Jó kis képek is vannak benne.

Egy másik érdekes könyv, amit mostanában olvatunk: Paul White: A buyufa alatt. Nálunk elég rongyos már a könyv. Érdekes és a gyerkeknek is érthetően van elmondva egy-egy evangéliumi igazság.

Újra előkerült a Logico. Egy ideje ritkán vettük kézbe. Most már Balázs is "belenőtt". Nagyon jól helyettesíti a mindenféle ovodásoknak készített munkafüzeteket. Nem kell mindegyik gyereknek külön megvenni a munkafüzeteket, amit aztán teleírkálnak. Ki lehet többször is rakni egy-egy lapot, ami most nehezen megy, később lehet könnyebb lesz, nagyon jól észre lehet venni mi megy nehezebben a gyereknek. Szóval újra kedvenc lett. Felváltva használják a kicsik, türelmesen várnak egymásra.

Most befejezem. Nem tudom mikor jelentkezem még, mert zajlik az élet erre felénk. S ez így van jól.

Áldott adventet mindenkinek!

4 megjegyzés:

  1. Öröm bepillantani az életetekbe.
    Nektek is áldott adventet, boldog ünnepeket.

    VálaszTörlés
  2. Jó hallani rólatok, Betti. Mindig jó.:) Most sok olyan kicsi részletet is megfogalmaztál az életetekből, ami nálunk is éppen így alakult. Más meg nem. És ez így jó.

    Ja, képzeld, megcsináltam a házi gyurmát a recepted szerint. Nagyon ragadós lett, a tempera pedig megfogja a kezünket. De a temperát le lehet mosni, a gyerekek meg nagyon élvezik a ragacsolást.:D

    Szóval köszi a receptet, majd legközelebb jobbra fog sikerülni, gondolom nem a recepttel van a gond.

    VálaszTörlés
  3. Nem tudom miért lett ragadós. Forrón még kicsit ragadós, de kihűlve már nem. Aztán pedig hűtőben tartom és csak használatkor veszem ki. Jó, hogy a gyerekek élvezik :).

    Kiváncsi vagyok, másoknál hogyan alakul az oo-s élet. Az is igaz, hogy nem nagyon jut idő és nem is lehet mindent megírni. A kitartó oo-k úgy látom nem vezetnek nyílt naplót és egyrészt megértem. Magam sem tudom meddig és mennyit írok még meg. Egyelőre még itt vagyok.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...