a világ csilingel...Vajdahunyadon kezdtük az év utolsó hónapját, kikapcsolódással, pihenéssel, mert itt nálunk a december elseje nemzeti ünnep. Ezt is megbeszéltük a gyerekekkel, mármint ki ünnepel és mit és miért. A történelmet lehet tanulni, okulni belőle, újra írni nem. De elfogadhatjuk, hogy Isten az, aki kirendelte lakóhelyünk határát.
Kisbabásan hidegben csak rövid családi látogatást tettünk.
A dévai vár romjait még mindig javítják. Ha befejezik nyárára, szeretnék újra felmenni oda.
Nagy élmény volt, hogy négyévesünk aki él-hal a társasjátékokért, mint sakk, malom, ne haragudj pajtás és a többiek malmozhatott tatámmal, tehát a dédtatájával.
S mivel megtudtam, hogy családunkban vannak még, akiket nem lehet rávenni a társasozásra, igyekszem belenyugodni, hogy nálunk itthon is van ilyen gyerek. Van még mit tanuljak a másság elfogadása terén. Igyekszem.
Virágtól megkaptam a téli lapbookot. Készítjük. Ez is élmény, mert bár sokat olvastam a lapbook készítésről, nálunk kimaradt eddig. Azt hiszem ez egy kezdet.
Idén elmaradt az adventi naptár, koszorú. Valahogy kicsúsztam az időből. Szóvá is tették a gyerekek és megbszéltük, hogy attól még advent van, vacsorakor gyetyát gyújtunk, áhitatkor adventi, karácsonyi énekeket énekelünk, emlkéztetjük magunkat, hogy várjuk Jézus eljövetelét de nem gyermekként, hanem úr és királyként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése