Könyvek ... megunhatatlanul

Minden nap sok könyv lekerül a polcról. Főleg a lányok olvasnak, leginkább maguknak, de néha az öccsüknek is, aki egyelőre marad a mesék hallgatásánál és a könyvek lapozásánál. Ezért szinte minden nap elhangzik a felszólítás a gyerekek felé, hogy pakolják el a könyveket, néha mégis maradnak elkallódott könyvek. Két este "termését" szedtem össze hatvesünk után fotóra, aki a mellett, hogy folytatólagosan olvas egy-két könyvet, visszatér a kedvencekhez néhány oldal erejéig. De azt hiszem minden nap más a kedvenc...

Nem is csoda, ha szegény könyveken meglátszik a sok lapozgatás, olvasás. Régebben nagyon haragudtam, ha láttam hogy itt is ott is hever egy könyv, sarka meggyűrődve...  hisz sok könyvet nehezen szereztünk be, lemondva egyébről. Otthonról hoztam azt a leckét, hogy a könyvre vigyázni kell, úgy olvasni, hogy ne maradjon nyoma, hisz akkoriban nem volt honnan beszerezni a jó könyveket.

Hát így... Lassan formálódóm. Továbbra is vigyázok a könyveimre, de próbálom megérteni, hogy annak aki négy évesen kezdi a könyvek kiolvasását, ez nehezebben megy. És inkább kopjon a könyv, mint hogy olvasatlanul álljon. S sokszor jó állapotú antik könyvet veszek, hisz fél év múlva az új is úgyan úgy nézne ki. S jó, hogy van aki olvassa őket, lám-lám, nem hiába adtuk ki rá a pénzt. Lassan már nem zavar a sok előszedett könyv, néha én is összeszedem, bár ez nem az én feladatom, de "annyi dolguk" van a gyerekeknek, mert felénk roppant rövidek a nappalok, az idő sokkal gyorsabban telik, mint máshol, gyakran hallom, hogy "nem volt még időm olvasni", "még nem fejeztem be a játékot", s a szereszét elhagyott könyvek jobban szeretik, ha együtt vannak, míg kis olvasójuk továbbálmodja őket.