A legjobb

ebben a vizsgára utazásban a vizsga és azt követő beszélgetés utáni rész, amikor is, indulás előtt még bemehetünk az iskola könyvtárába és válogathatunk néhány könyvet, nem két hétre, hanem a következő félévi vizsgáig. Most a júniusban elhozott könyveket vittük vissza. Nem nagyon nagy vagy gazdag a könyvtár, de kis és nem túl nagy múlttal rendelkező iskolának megfelel. S megengedik, hogy mindenki válasszon könyvet, így mindegyik gyerek elmondhatja, hogy van olvasnivalója.

Így hát most pihenésként főleg a könyveket olvassák, lapozzák, nekünk is jut felolvasni való. Szép ez így, mert másként nem ülnénk le mesét olvasni.

Örülök, hogy jól sikerültek a vizsgák. A tanárok is rendesek voltak. Persze ez nem jelenti azt, hogy a nyári vizsgák is ilyen jók lesznek, hisz emlékeztetem magam, hogy a gyerek hibázhat, lehet épp olyan tételt húz, ami nem megy valami jól vagy ami azért nem megy, mert nem tetszik neki, mint pl. történelemből az őskor tananyaga.

Szép kis osztályteremben volt a vizsga, több szép színes angolos faliképpel (vagy hogy mondják ezeknek magyarul?).

Egy kicsit most pihenünk. Kell a gyerekeknek is és nekem is. Át kell gondoljam, hogyan tovább, mit kellene másként tenni, változtatni, át kell tanulmányozzam  a követelményeket a júniusi vizsgára, számba venni mennyi feladat áll előttünk nem feledve, hogy ha jön a tavasz egyre nehezebb lesz bent lenni és tanulni, ezért most igazán kicsit pihenünk és megpróbálunk teljes erődobással tanulni, hisz ha nem tetszik is, számolnunk kell váratlan be nem tervezett kényszerpihenőkkel.