2013. február 24., vasárnap

Most,

miután a gyerekek megbetegedtek és meggyógyultak vagy gyógyuló félben vannak, mi felnőttek is követtük példájukat.
Nekem nem volt lázam, és négy nap után érzem, hogy most már elindultam a javulás útján. Nehezen szántam rá magam a léböjtre, kisgyerek mellett ez nehéz, mindig van maradék, meg főzni kell, ki ezt hagy meg, ki azt... De végül az hatott vagy akkor, attól billent javulóra a helyzetem.

Nem volt könnyű a gyerekeknek, képtelen voltam hosszabb ideig beszélni, pedig azt kell kicsi gyerekek mellett. Eljött anyukám az elmúlt napokban pár órára és kisegített a meseolvasásban. A tanulás is "takaréklángon" ment. Jó, hogy itthon lehettünk s magunk szabtuk meg magunknak a tempót.
Nagyon fárasztó volt az elmúlt 1-2 nap. Beteg felnőttek és beteg pici baba, aki taknyos orrától nem tud rendesen szopizni és ha nem alszik foglalkozni kell vele (még jó, hogy nem lázas), ... pihenni, csendben és kicsit egyedül lenni vágytam (legtöbbször ez kell, ha "lemerülök"). Általában az "így nem bírom már!" után is van valami, és csodák csodája bírni kell és lehet. Isten ad erőt. Itt van még mit tanuljak.

Klári ismertette meg velünk Fésüs Éva nevét. Nagyon megszerettük a meséit. Most télen ismerkedtünk meg a "Csupafül" mesekönyv folytatásával, a "Toportyán Tódor a mezei könyvnapon"- nal. A napokban én is felolvastam és igazán tetszett, szép történet. (Egyre gyakrabban előfordul, hogy lemaradok jó gyerek és ifjúsági könyvekről, mert nem futja már időből, energiából.) Szeretem Fésűs Éva meséinek nyelvezetét, öröm volt olvasni nekem. A könyvet kisiskolásoknak ajálják. Négyévesemmel tartottunk pár napos szünetet az olvasásban, szerintem kicsit nehéz volt követnie az eseményeket, de ő kérte a folytatást a végéig. Hatévesem elsőre másfél óra alatt végzett a könyvvel, de róla tudom, ha valamit nem ért vagy unalmasnak talál átugorja, de az első elolvasást még legalább kettő követte és a felolvasásba is belehallgatott, tehát jó könyvenek számít.

Előkerült a napokban egy másik könyv is, amit én már rég nem olvastam és nem értem, hogy tudták ennyire rongyosra olvasni a gyerekek. A páratlan "Csipike", Fodor Sándor regénye. Őszintén szólva én csak felnőtt fejjel olvastam, értettem meg, bár emlékszem gyerekkorom régi gyereklapjában, a "Haza sólymai"-ban közölték részenként. Ezt már felolvastam legalább kétszer. Most is tetszik. A mesék elbűvölüek lehetnek felnőttek számára is.

És rekedten fájó torokkal újra szinte végéigolvastam egy már megtanult és elfelejtett Bartos Erika verseskönyvet, együltömben, mert így volt rá ígény. Így a beteg napok is megszépülnek, hisz annyi szépet olvashattam mellém bújó kisfimanak! Várom,  mikor jön rá, hogy az olvasás öröm, nem pedig munka. Az olvasás tanulás teljesen lazán megy, néha, mint mostanában, nincs kedve olvasni a tankönyvből, de látom, hogy annak ellenére, hogy nem gyakoroljuk az olvasást, nem felejt, sőt ő kezd betűzni itt-ott, s mondja, hogy ezt vagy azt a betűt még nem tudja, sőt próbált a hűtőn mágneses betűkkel értelmes szavakat írni. Nemrég olvastam Vekerdytől, hogy a kisgyerek akkor tanul, amikor pihen, játszik, mert lám, mikor napokig (vagy már két hete is?) elő se vettük az ábécéskönyvet, igazi meglepetések érnek - minden betegség ellenére. :) Egyre inkább gondolom azt, hogy nagyon sok az elős tananyag egy kisgyereknek, megtanulni olvani, írni, számolni egy év alatt! Még semmit nem olvastunk el kétszer a tankönyvből, de az iskolásoknak van házi feladat, olvasni - milyen unalmas lehet egyeseknek. Pedig több idővel örömtelibben meg lehetne tanulni olvasni. És persze a gyerekek is nagyon különböznek egymástól. Jó lazábban venni, minket pedig senki nem sűrget, csak a kíváncsiság.

2013. február 22., péntek

Sudoku

Nagylányomnak volt valamikor régen kicsiknek való sudokus könyve, tudom, szerette, igaz, évek alatt töltötte ki, igaz, ő járt napközis oviba és iskolába is.
Most megvettem a kisebbeknek, a teora kiadótól, szép kivitelezés, 23 4x4 -es és 22 6x6 -os feladvány van benne. Mivel a kisebbek nagyon különböznek egymástól, gondoltam, csak egyiküknek fog tetszeni, ezért csak egyet vettem. Kár. Mind a kettő örült volna neki, de lehet nyomtatni, rajzolni, s legközelebb lesz mind a kettőnek. Tudom, hogy a neten is nagyon sok nyomtatható sudoku van, de így valahogy jobban tetszik, a nagy is kapott ajándékba valakitől régebb egy 160 rejtvényes gyűjteményt. Időnként elő-előveszi. Most a négy évesem van elragadtatva a sudokutól. Magam is meglepődtem, milyen könnyen megértette a lényegét és milyen örömmel dolgozik rajta.



2013. február 21., csütörtök

Nem csak angol

hanem Szentírás is.

K. osztotta meg a linket.
http://www.biblegateway.com/versions/New-International-Version-NIV-Bible/#books


Olvasható és hallgatható angolul a Biblia.

Napjaink része a közös Szentírás olvasás is. A napi részt most már meg szeretném hallgatni magamnak angolul és a lányom is nyitott rá. Segít az angol tanulásban, de egy más bibliafordítás ajándéka, hogy új üzenetet ad a rég ismert Ige, amire magyarul a szokott fordításban olvasva nem is figyelek már fel.

2013. február 20., szerda

Egyre jobban

tetszik nekem az otthonoktatás. Persze messze nem használjuk még ki maximálisan, hisz én is menet közben tanulok: tanulok merni és lazítani és tanulok sok új és érdekes dolgot. Azt hiszem, ez az egyik legjobb dolog, lehetőség ami velünk történhet.


Most épp úgy érzem, semmi más nem érdekel, csak egy kis alvás.
Sorban (örülök, hogy nem egyszerre) már a harmadik gyerek is túl van a légúti fertőzésen, amit eddig mind antibiotikum nélkül vészeltek át. Nagyon jó, hogy nem kellett suliba, oviba menni, nem onnan kellett szóljanak, hogy  anyuka, jöjjön a gyerekért, mert lázas, alig áll a lábán. Aki beteg volt, pihent kedvére ameddig jobban nem lett.

Most rajtam a sor, s bár tudom semmiség ez a láz nélküli szörnyű torokfájás, szívesen lemondanék róla, úgyanis bár senki nem mondja, sőt kedveseim nagyon megértőek, "anya nem lehet beteg". Tehát amennyire lehet "szabadot vettem ki mára". De azért a régebbről betervezett vásárlásra csak elmentem a nagyobbik lányommal, míg mama eljött a kicsikre vigyázni. Nem szeretem a hétvégi tolongást, hogy annyit kell várni míg kiürül a próbafülke s egyebek. Most olyan jó volt, alig voltak vásárlók délelőtt, nyugodtan nézelődtünk, próbáltunk (nem voltak velünk az igen véges türelmű kicsik), s nem jártunk teljesen hiába. No és együtt voltunk, beszélgettünk. Nem láttunk más gyereket, illetve csak két éven aluliakat a szüleikkel és néhány lógó kamaszt. Mintha délelőttre száműzték volna a gyerekeket a felnőttek életéből.




Újra alig tanulunk, kell pár nap míg megint összeszedjük magunkat. De nem unatkozunk, hisz annyi érdekes kérdés, téma merül fel minden nap, ezek a beszélgetések nagyon fontosak. Mennyit kell tanulni, hogy megfeleljünk az iskola követelményeinek! Mégis -a napokban olvastam Vekerdy-től -nagy részét elfelejtjük az iskola utáni 3-5 évben. Nagyon fontos, hogy hasznos és érdekes dolgokkal töltsük véges időnket.

Emlékszem, mi órán, ha unalmas volt az óra, leveleztünk, olvastunk a pad alatt. Manapság már van ahol filmet néznek az unalmas órán, mert sok gyereknek van okos telefonja, iPad-je. Változik a világ.

Most pihennem kell és talán egy napot lékúráznom, hogy hamar helyrejöjjek.
Kerüljön el benneteket minden betegség!

2013. február 15., péntek

Rajzolunk


Alig jutok oda, hogy nyugodtan leüljek a géphez írni.
Egy érdekes ötlet gyerekeknek: lerajzolják a kezük körvonalát, majd mindegyik újjból arcot készítenek: szemek, orr, száj, haj megrajzolásával. 

Egy másik ötlet: egy lapot felosztunk 4, 6, 8, 9 részre és mindegyik részbe más színnel, más technikával, más mintát, rajzot készítünk. A négyes felosztásban a négy évszakot szeretnénk ábrázolni, de nem a klasszikus fával, hanem ki hogy akarja. A laponkénti 2x3 vonallal felosztott lapjaink ilyenek lettek. Itt nincs semmi osztályozás, ez nem a sulinak készül, csak a magunk örömére:




2013. február 11., hétfő

Feljegyzem ide

Mariann osztotta meg a letölthető felvételi tételket. Elég homályos előttem még a magyarországi rendszer, de lassan megértem majd, hogy is van a vizsgákkal.
Örültem a pitagorasz oldal linkjének, a letölthető feladatoknak. S bár nekünk nem aktuális, belenéztünk, ötödikesen Anita megoldotta a negyedikesek feladatait. A nélkülözhetetlen figyelmetlenségi hibákka együtt elfogadható.


Olyan ez, mint egy tükör, meglátjuk hol is állunk, mi megy jól, min kell még javítani, bár célunk más vagy több, mint jól teljesíteni a vizsgákon. Egyelőre a rengeteg olvasás ellenére nem megy könnyen a fogalmazás. Ezen kell még dolgozzunk, hisz egyre inkább szükséges, egyre többet kell használni. Láttam azért, hogy az elmúlt évhez képest van fejlődés, jobban mentek a szóbeli vizsgák, de van még mit fejlődni.

2013. február 7., csütörtök

Kényszerpihenő

Még el sem kezdtük a "komoly" tanulást, máris pihenőt kellett tartsunk. Egyelőre csak egy gyerek lázas és én sem nem voltam a helyzet magaslatán. Hála Istennek jobban vagyok és a láz is csökken, remélem jövő héttől a legkomolyabban fogunk hozzáállni a munkához sok jókedvvel, játékkal.

Csak kíváncsiságból kedvtelésből a kicsik (és nagyok) Mozartról tanultunk olvastunk, zenéjét hallgattuk.
Nagyon tetszett mindőnknek ez a kis könyv a Zeneszerzők nyomában sorozaból. Sajnos csak 3 zeneszerzőről láttam ilyen könyvet.


Előkerültek olyan játékok amelyeket ritkábban vesznek elő és nagyon jól játszottak. Ilyen volt az elmúlt napokban az Izzi és a geomag, megunhatatlanok, főleg az utóbbi.



A lányok kaptak egy királynős színezőt és mostanában nagyon sokat színeznek.


Festettünk is, ki mit akart.



Aztán kis füzeteket gyártottunk: hajtogattunk. Fodor Marcsi blogján találtam az ötletet, részletes leírással. Nagyon tetszett a gyerekeknek.
Egyszerű vékony színes lapokból hajtogattunk.
Először a borítókat készítettük el:


Aztán a lapokat: egy lapot kettőbe hajtottunk hosszában egyszer, majd széltében kétszer.


Hosszában a hajtás mnetén bevágtuk 3/4 részéig.


Behajtogattuk a nem levágott résztől indulva harmonikaszerűen.


Miután beletettük a borítóba ilyenek lettek:


Lassan címük is lett és már írtak, rajzoltak bele. Jó mert kicsi és tanulásra is lehet használni, jegyzetfüzetnek, vagy rendszerezni a fontos dolgokat. Nekem is van egy ilyen kis tip-top aranyos füzetem :).

2013. február 4., hétfő

Február

Senki nem akart a naptár februári lapjára rajzolni. Már-már én ültem le valamit készíteni az oldalra, mikor fiam segítségemre sietett. Igaz, nem volt hajlandó valami hónaphoz, évszakhoz kötődött készíteni, mert épp valami járművet rajzolni támadt kedve. Hát akkor trolizzunk!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...