2013. április 23., kedd

Egyre jobban

megkedvelem a "Játékház" ábécéskönyvet.
Mikor Csengével tanultunk, nem nagyon tetszett, de mivel az iskolából azt mondták, hogy nagyon jó s nem is volt jobb, mert a tankönyv amiből Anita tanult itt első osztályban - hát rémes könyv volt, szinte nem is abból tanultak, a tanító néni nyomtatott nekik szinte minden leckéhez, betűhöz olvasó gyakorlatokat. Annál már jobb az én régi ábécés könyvem. Sokkal jobb pedig az anyukám már több mint 50 éves tankönyve. Anita végül is abból tanult meg még karácsony előtt olvasni, amikor elsős volt.


Na de visszatérve a "Játékház"-hoz. Nem csak olvasni lehet megtanulni belőle, hanem nagyon jó szókincs bővítésre is. Már elég sok betűt megtanult olvasni a fiam, így sok szót kell kibetűzni. Mindig megjegyzi, hogy érti-e, tudja-e mit jelent a szó vagy nem, és akkor kérdezi is, hogy mit jelent. Elbeszélgetünk, s olyan jó látni érdeklődését, kíváncsiságát. Mi a szak, a vél, a fen...? S vannak az azonos alakú de több jelentésű szavak. Van mit beszélgetni. S jó ez. S a legjobb mikor egy-egy szót felismerve, kiolvasva elneveti magát, mintha érezné vagy látná. Nagyon örülök, hogy mellette lehetek az olvasás tanulásban is. Ajándék ez. Persze nem felejtettem még el, hogy volt, hogy teljesen kétségbe voltam esve, mert hát nem nagyon ment két betű összeolvasása se és kérdeztem magamban, érdemes-e ezzel foglalkozni (a gyerek kérte, hogy tanítsam, mert ő is akar olvasni), megtanul-e valaha olvasni, úgy segíteni neki, hogy örömmel betűzzön... Szóval most látom, hogy megérte nem elhalasztani, feladni. Annak is örülök, hogy most még nem vagyunk határidőhöz kötve. A gyerek pedig látja, hogy hasznára van az olvasni tudás, mert egyes játékokban is jobban elboldogul a nagyokkal szemben.

1 megjegyzés:

  1. milyen aranyos :)
    emlékszem, mikor a nevét betűzte utóbbi szülinapi tortáján :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...