Milyen az és meddig tart

ha egy hattagú családot elkap és mindenkit sorra jár egy légúti fertőzés?
Már második éve van ebben részünk.
Hála Istennek, eddig még senkinek sem lettek súlyosabb szövődményei, de még nincs vége. Volt aki erősebben tartotta magát, de ennyi beteg között a legellenállóbb is már könnyezik, taknyolódik, 'túlél'.

Lassan kezdek én is kilábalni, örömömre gyógyszer nélkül. Mikor úgy éreztem nem bírom tovább, akkor az elmúlt évek tapasztalataira támaszkodva egy nap léböjt (víz, mézes tea, gyömbéres-fahéjas-mentás-ánizsos-szegfűszeges limonádé, sok C vitamin) és napközben egy röpke 1 órás pihenés sokat segített, este más éreztem lassan a javulás útjára tértem. Sajnálom, hogy nem előbb szántam rá magam a léböjtre, influenzánál eddig mindig segített. Lassan az erőm is kezd visszatérni és a szaladó házat is próbálom utolérni.

Most nincsenek magasröptű gondolataim s alkotni se alkottunk semmi különöset az elmúlt napokban. Magam részéről boldog voltam, ha volt mit együnk s nem estem össze az elmúlt napokban, s mintha minél rosszabbul voltam a legkisebb annál jobban ragaszkodott hozzám... Ezért most csak e legkisebb kedvenc könyveit mutatom meg.

Marék Veronika: Boribon, mindenféle változatban.

Kaptak a tesók eleget, van mit olvasni és újraolvasni. Megunhatatlanok. Másfél évesen kezdte megkedvelni őket. Akkor még nagyon röviden szabadon meséltem a kép után, de pár hét után már meghallgatta felolvasást. Azért persze még megállunk egy-egy kép részleteinél. Gondolom addig kell olvassuk,  míg megtanulja őket fejből. Olyan szép ez az időszak! Szépek ezek a könyvek is. Jó őket felolvasni. Egyetlen gondunk, hogy Boribon nem talál szamócát, hogy nincs kivel focizzon és ehhez hasonlók...

Ezen kívül böngészőknek és főleg az évszakos böngészőknek van nagy sikerük, vagyis megunhatatlanok.
Minden nap elhangzik többször is a felszólítás: anya olvass! anya mesélj! még egyszer!

Mindezt azért írhattam le, mert most kivételesen Dóra elfogadta, hogy nővére, Csenge meséljen neki.

:)

PS.

 Megártott a sok Boribonos könyv olvasása. De amíg tudok magamon nevetni, addig kell elcsüggedni. Tényleg elég kába kell legyek, hogy elfelejtsem, hogy pont egy hónapja már írtam, milyen nagy rajongók lettünk, legkisebb lányom és én. Én őérte ő pedig a történetekért és szeretném remélni, hogy az így együtt töltött időért.