2014. január 18., szombat

Voltunk

az új iskolában. Múlt tanév végén át kellett iratkozzunk egy másik iskolába, mivel ahová eddig jártunk, az bezárt.
Hála Istennek gondviseléséért, oltalmáért, az iskoláért, a tanítókért és tanárokért.
A gyerekek kirándulásként élték meg, tetszett nekik. Nekem már kevésbé a pakolás, a sok csomag.
Jól utaztunk, volt hol aludjunk, hol és mit együnk.
A gyerekeknek is tetszett az új iskola. Kedves, rendes tanárokkal, tanítókkal találkoztunk és más hozzánk hasonló helyzetű szülőkkel. A másik iskolában csak mi voltunk magántanulók. Itt most jó volt megismerkedni más szülőkkel is, beszélgetni. Jó  lesz következő vizsgán újra találkozni.
Még egyszer vagy újra örülök, hogy a gyerekek nem bejárósak, hogy itthon tanulhatnak.

Mikor hazaértünk nagyon örültem a szép "kirándulásnak", annak, hogy senki nem lett beteg - minél nagyobb a család létszáma, ez annál nagyobb csoda. Arra gondoltam, hogy akkor most pihenünk, lazítunk hétvégéig. Rövid éjszaka után arra ébredtem, hogy egyik gyerek beteg. Aztán a másik. Hála Istennek egyik már jól van, másik pedig nem életveszélyes, nem súlyos, orvosilag hosszútávon lassan javulás várható megfelelő életmódváltással. Az élet megy tovább.

2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...