Ma reggel is üres volt a fészek, de valami fehérlett benne, amit eddig nem vettünk észre. Tojás! Tojások vannak a fészekben! Nagyon örültünk. S vártuk, mikor jönnek vissza a gerlék - mert gondoltuk, reggelizni mentek. De nem jöttek.
Az elsősnek diktáltam a tollbamondást, mikor megláttam egy szarkát. Mutattam is neki. Aztán kicsit arrébb az ablakhoz közel még egy szarka. Azt is megnéztük. Szép madarak. S míg tovább mondtam a tollbamondást, az egyik szarka hirtelen felrepült s a gerlefészek felé szállt, lecsapott, fordult s már vitte is a csőrében az egyik gerletojást. Nem láttam még ilyet. S indult a másik is a fészek felé, de én is az ablak felé s a szarka elrepült. De most már üres a fészek. A gerlék se jöttek vissza. Talán megette őket valami éjszakai ragadozó... Mamának voltak galambjai valamikor régen az erkélyen, s tudom ott is néha eltűnt egy-egy galamb éjjel, a héja vitte el.
Így hát örültünk és szomorkodtunk is ma.
Beszéltünk a táplálékláncról...
S ha mi így szomorkodunk a gerlék miatt, Isten mennyivel jobban szeret minket s mennyire elszomorítja, ha elutasítjuk őt...
Vajon lesz-e az elhagyott, kirabolt fészeknek új lakója?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése