A harmadikat is időben megismertettem a betűkkel. Aztán elkezdtük összeolvasni a betűket a Játékház ábécéskönyvvel. Lassan haladtunk, többször hosszú szünetet tartottunk, hogy aztán új lelkesedéssel folytassuk. Tudom, hogy minden gyerek más, s ha csak hét évesen jön rá, hogy olvasni könnyű és öröm, az sem késő. Mégis, nagyon vártam már azt, hogy egyedül is olvasson.
Sokszor azt hittem, hogy most, most fog rájönni... De nem.
Végül szép lassan eljött, nem úgy, mint a másodiknál, de most már örömmel látom, hogy a harmadik is öt és fél évesen olvas magának. Mondta, hogy a ábécéskönyvből már nem akar olvasni. S milyen jó, hogy félre tehetjük, hisz annyi érdekes olvasnivaló van körülöttünk! Először a kedvenc könyvek címeit olvasta, aztán énekszövegeket, s próbálta énekelni, majd mindenfélét ami nem volt apró betűs, Boribonos könyvet, mesét, s mert a lányok a könyvolvasót használják, hát ő is beállította magának nagy betűkre s választott magának egy könyvet, aztán másikat. Nem végzett még velük, de kitartóan olvas minden nap s úgy látom érti amit olvas. S persze igazi könyveket is olvas. Nagy-nagy öröm ez nekem.
Persze ez még nem jelenti azt, hogy nem kell, nem ígényli a felolvasást. Magam is szeretek olvasni, hisz annyi szép gyerekönyv van! De már nagy előrelépés hogy olvas magának s van, hogy unaloműző, nem kell mindig más segítségét kérje... egy új világ tárul fel előtte. S van, hogy írott üzeneteket váltunk! Ez olyan mókás, hisz néha egy-egy betűjéről ki kell találni, hogy mi akar lenni. De ez az igyekezet! Kár, hogy írást nem tanulhatunk, illetve nem akarok iskolás korig ezzel foglalkozni, nem való a kis kezeknek. Mégis írt már levelet. Csak azt sajnálom, hogy nem fotóztam le emléknek.
Hát így. Lassan, kitartással célba érünk.
Készülhetek megismertetni a kétévest a betűkkel :D.
Gratulalok! Nagyszeru elmeny!
VálaszTörlésIgen, az. Köszi.
Törlés