Életjel

Megpróbálom kicsit összeszedni magam. Nem volt időm vagy nem jutottam géphez, így elmaradt az írás.
De most esik az eső, nem lehet kint tenni-venni.
Lassan, nagyon lassan rázódtunk bele ebbe a tanévbe. Nem bánnám, ha még mindig vakáció lenne.
Elkezdtünk tanulni. A hetedikesnél a suli is diktálja a tempót. Dolgozatokat, témazárókat meg kell írni. Sok az anyag, nem lehet lemaradni. Egy nap kiesés is számít.
A másodikossal élvezzük a szabadságot. Ha nagyon szép az idő, akkor kevesebbet tanulunk, többet vagyunk kint, hisz ülhetünk majd eleget a könyv mellett a hideg esős, havas napokon. De azért jól haladunk. Azt hiszem lesz amiből januárra befejezzük az egész évi anyagot.
Az óvodás mellettünk, tőlünk tanul, de van neki is anyag amit át szeretnék venni. Már olvas magának rövidebb és nagybetűs meséket: Kippkopp, Maszat, Kobak, állatmesék.
Pöttömke pedig mindent akar csinálni, amit a nagyok. Nem könnyű. De élhető az élet.

A ház körül kinőtt a fű. Elkészült a homokozó. Került néhány növény is, amit locsolni kell. Látjuk hogyan nő egyik napról a másikra a dughagyma. Kinyílt az ibolya. Gyönyörű az árvácska. Szagolgatják a citromfűvet, levendulát. Van lepke, bogár. Örülünk, hogy házban lakhatunk. Ki lehet ülni olvasni, tanulni is. Az utca is a "mienk". Alig jár erre autó, lehet kint labdázni.
Így élünk most. Alig jut idő netezni. A valóság érdekesebb. No meg nekem is több dolgom van.