Olvasmányaink

Őszszel is folytattuk a felolvasást míg a legkisebbet altattam.
Először Móra Ferenc: "Kincskereső kisködmön"-jét olvastam fel a gyerekeknek. Gyerekkoromban én is elolvastam, mert kötelező olvasmány volt. A legnagyobbik is elolvasta, nem kötelezőként, hanem mert ajánlottam, ott volt a polcon s talán más érdekesebb épp nem volt. Ő nem is lelkesedett érte, de leült meghallgatni. Aztán valahogy mind alig vártuk a következő fejezetet. Nagyon meglepődtem, hogy a hat és nyolc évesnek mennyire tetszett. És én is örültem, hogy újra elolvashattam. Tetszett, most így felnőtt fejjel.  Sőt a nyolc éves maga is újraolvasott magának részeket a könyvből. Beszélgettünk is a könyv kapcsán arról, hogy hogyan is éltek régen a szegények s hogy ma is vannak szegények... Szóval jó, nagyon jó olvasmány volt.

Aztán, mert a költözés során elkallódott a Kőrösi Csoma Sándorról szóló könyv, "A nagy út", s olyan hamar végére értünk a kisködmönnek, a kezem ügyében levő keresztyén gyerekkönyvek kerültek elő. Elolvastuk Roy Krisztina: "Napországban" és a "Három barát"-ot. Most pedig Helena Sehauf: "Tip meg a lámájá"-t olvassuk. Gyerekekről szólnak a könyvek, arról, hogy gyerekek is hihetnek Jézusban, aki meghallgatja a gyerekek imáját is, életeket változtat, áldást hoz oda, ahol befogadják.