2015. december 17., csütörtök

December

Úgy látom, az utóbbi időben havonta egyszer írtam ide, inkább csak amolyan jelzésként, hogy itt vagyunk vagy inkább még itt vagyunk.


Még novemberben voltunk egy kiállításon az ókori Egyiptomról. Azt hiszem főleg gyerekeknek volt tervezve, végig kaptunk kalauzt, aki mesélt, szóval nem csak úgy nézelődtünk, olvastunk. Érdekes volt. Örülök, hogy ma élek, már csak azért is, mert nem valami vonzó számomra az a sok istenség...




Tanulunk, délelőttönként rendszeresen, a nagyobbak délután is, vagy ha valami miatt elmarad a délelőtti tanulás, akkor délután kerítünk rá sort. Változás az, hogy a legkisebb már nem alszik délután csak néha. Ez azt jelenti, hogy egész nap velünk van. Ehhez igyekszünk most hozzászokni. Mert a legkisebb minden játékban, tevékenységben benne akar lenni, a nagyobbak alkalmazkodtak is ehhez az igényéhez, de amikor aludt akkor játszották a nagyobbaknak való játékokat. Most elveszett ez az idő. Változunk.

A szomszéd macskája rendszeresen átjön hozzánk a gyerekek nagy örömére, akik alig várják, hogy macskázhassanak. E mellett pedig kutyára vágynak és nagyon sok mindent tanultak a kutyákról néhány hét alatt. :)

Szeretem ezt  a jó kis négyes csapatot. Összetartanak. A nehézségben támogatják egymást. Persze azért van veszekedés is. De most egy időre az egyik gyerekszoba nem használható. Egy szobában vannak, az ezzel járó zsúfoltsággal. Ilyenkor látom, hogy szeretik egymást. S akkor is, amikor segítenek egymásnak. Mert az élet nem mindig könnyű a gyerekeknek sem.

S talán mert gyerekek, várják a nagy havas telet, az ünnepet, szeretik a meglepetést, amit nem csak várnak, hanem próbálnak adni is. Minden napnak megvan a maga szépsége, nehézsége, öröme és munkája. Így szép az élet, itthon is.

2015. november 2., hétfő

Őszi szünet... után

Úgy elröppent ez az egy hét, mint egy álom.
Szemorvosnál és ortopéd orvosnál jártunk a gyerekekkel ellenőrzésen. Aztán irány a mamák! Mamák, mert nem csak gyermekeinket vittük el a mamához, hanem én is találkozhattam a mamámmal. Úgy éltünk mint az urak.


Hogy ezek a mamák mire képesek! Mire nagymama leszek talán én is ügyesebb leszek a konyhában, mert számomra ők utolérhetetlenek. Egyelőre azon igyekszem, hogy gyorsat, egyszerűt és lehetőleg finomat.
Nagyon jó volt találkozni rég nem látott rokonokkal is.
Aztán tapasztaltuk, hogy tényleg sok minden a fejben dől el. A gyerekek, akik eddig eléggé tartózkodóak voltak, ha kutyát láttak, mióta a szomszédba kiskutya került, ők is kutyát szeretnének. Eddig nagynéném be kellett zárja a kutyát, ha meglátogattuk, most egész idő alatt a kutyával voltak elfoglalva a gyerekek, senki nem félt, sőt magukkal hozták volna.

Most újra és lelkesedéssel tanulnak tovább. Ez nekem nagy segítség, nem kell noszogatni őket, hogy kezdjük már :)

2015. október 20., kedd

8, 3, 1, 3

Ez az idei felállás erre a tanévre. Nyolcadikos, harmadikos, elsős és a felzárkózni akaró 3 éves.

Már nem megy úgy az írás, mint pár évvel ezelőtt. Gondolkozom a blog sorsán, mi is legyen vele? Amiért elkezdetem nyilvánosan írni, ma már nem motivál eléggé. Magam is az internetől olvastam először az otthonoktatásról. Akkor még kevés infó volt ebben a témában magyarul, ezért írtam, hátha valaki ráakad, segítséget talál. Ma már sok infó van a témában s ennek nagyon örülök. Mivel a gyerekek is nagyobbak, már nem akarom itthon tanulásunkat részletesen itt tárgyalni. Inkább csak életjel lesz ez a blog, jelzés, hogy még vagyunk, élhető az élet itthon tanulva. No és lesz néhány kép, nem mérvadóként. Sokszor az igazán megragadó pillanatokat nem is jut eszembe lencsevégre kapni.

Hozzászoktunk a rendszeres tanuláshoz, a délelőttök általában tanulással telnek. Nem kelünk korán, így általában mindenki pihenten ébred. A legnagyobbunk online részt kell vegyen az órák egy részén, ezért ő időhöz van kötve. Ez segítség egy részről, más részről nem alakíthatjuk a családi napi programunkat kedvünk szerint, illetve ő kimarad vagy az ő órarendjéhez igazítjuk azt, amit feltétlen közösen szeretnénk tenni. Ha nem lehetne jelen az órákon, egyes tantárgyakból nehezen boldogulnánk, nagyon zsúfolt lenne a napom, hisz a kisebbekkel is kell tanulni, a legkisebbet pedig nem vigasztalja, hogy anya most a nagyokkal tanul, mindenben ott akar lenni, rész akar venni. A kisebbek közül viszont van aki belehallgat a nagy óráiba, hisz érdekli a téma, a tanár érdekesen mesél. Óra végén csak úgy ostromolja a nagyot a kérdéseivel. Hát ezt öröm hallani. Ahogy a gyerekek nőnek egyre érdekesebbek a beszélgetések az asztalnál. Sok téma, kérdés terítékre kerül, az élmények megosztása, vélemények, kérdések. Igazán kiváltságos helyzetben vagyunk.

A román nyelv - mely itt van körülöttünk, de mi itthon nem használjuk, ez az egyik legnagyobb kihívás, van akinek ez a legnehezebb tárgy. Viszont a kitartó munka gyümölcse már látszik a legnagyobbnál. Ez bátorít kitartásra, türelemre.

A többi tárgy, amiből az iskolában is számot kell adni, jól megy. Kíváncsiak a másik mit tanul, szívesen segítenek egymásnak.

Legyen akkor pár kép az elmúlt hetekről.

Szeptember első hetében még vakációztunk, utaztunk, a tankönyvekkel barátkoztunk, kiraktunk ezer darabos puzzlet, amit a vakáció vége felé kaptunk.



S aztán  nekifogtunk...

Volt tanulás, írás, számolás.




Zene.

A legkisebb is kikérte magának a leckét, tanulást, bár szerintem az egész élete tanulás.


Volt rajzolás, alkotás, kikapcsolódás, pihenés, játék.











Virágnak köszönöm a Dobble ajánlását. Az elmúlt hetek leggyakrabban játszott játéka lett, a legkisebb is játszik, hol egyedül, hol társulva egy nagyobbhoz. Ez is olyan jó volt, hogy nem jutott eszünkbe képet készítni róla :).

A kisebbek legkedvesebb mulatsága főleg ebben az esős időben a pocsolyák számbavétele, akár naponta többször. Gumicsizmát húznak a lábukra s ellenőrzik a víz mélységét. Ezekről nincs kép sajnos. Míg én azt vártam, hogy álljon el az eső, nagyon örültek a kátyúkban kialakult tócsáknak. Örömük fényében én is szépnek látom ezt a borús esős őszt. S még szivárványt is láttunk itt a házunk előtt. Csodás volt!

2015. szeptember 21., hétfő

Jó az iskola, de még jobb a vakáció

-mondta ma a harmadikos a hentesnek, mikor kérdezte tőle, hogy tetszik-e neki a suli. Először azt hittem, azt fogja mondani, hogy nem jár iskolába. De elég rendszerezetten igyekszünk tanulni, és ezért kevesebb ideje jut azt csinálni, amihez éppen kedve van. Így jól érzékeli a iskolaidő és a vakáció közötti különbséget. Ez nem jelenti, hogy a vakációban nem tanulnak semmit, csak akkor szabadon, ami öröm, mert az érdeklődés a fő vezérlőjük.

Így hát újból a vakációról fogok írni.
Már nyár elején úgy tűnt, hogy nem sokat leszünk elmenve. Féltem, hogy unatkozni fognak, de ez nem volt gond. Sőt nyárvégi utazásaink után volt aki azt mondta, hogy mégis legjobb itthon. No, de elkerülendő az unatkozást, megkértem a gyerekeket, a három nagyobbat, hogy hétvégékre készítsenek egy rövid bemutatót valamiről, ami érdekli őket, amiről olvastak, bármiről. Ezeket felvettük, majd visszanéztük és megbeszéltük. Sokat fejlődtek. Én is sokat tanultam. Sőt második, harmadik héttől én is illetve az apjuk is (nagy kérlelésekre) beálltunk a sorba. Van mit tanulnom. A gyerekektől is tanultam. Nagyon jó volt hallgatni őket.
Miről volt szó ezeken a bemutatókon? Csak néhány téma: bálna, orangután, Dánia, Franciaország, Svájc, hogyan működik a telefon, a memória, Ausztrália.

S visszanézve a nyárra, próbálom felidézni, milyen játékokkal, játékokat játszottak a legtöbbet.
Kint: labdázás, homokozás, cicás, fogócska.
Bent: Sok babázás, lego duplo, playmobil babákkal és bababútorokkal kitaláltak maguknak valamit, amit újra és újra játszottak és élethelyzeteket, olvasmányokat "dolgoztak" fel játékaikban. Aztán Capitali, Catan, Csúcsforgalom, Qwirkle, Ligretto, Römi. Sokszor játszották az ország-várost és sokat lapozták az atlaszt. Gyakran társultam én is hozzájuk, jó volt együtt játszani.

Harmadik hete tanulunk, ezért legközelebb talán már erről fogok írni. Addig is szép napsütéses őszi napokat, legyetek sokat kint a jó levegőn.


2015. szeptember 12., szombat

Elmúlt a nyár

Néha terveztem írni egyszerű itthon ülős nyarunkról, de billentyűzetet ragadni nem jutottam, mert annyi más érdekes volt körülöttem vagy épp a neten.

Mind egyet értünk abban, hogy a nyár nagyon hamar eltelt, úgy tűnik, ez az év legrövidebb évszaka, a legmelegebb is és ilyenkor a leghosszabbak a nappalok, nyílván azért, mert mindenkinek rengeteg dolga van. Az én gyerekeim mégis gyakran azzal bújtak ágyba, hogy "ma nem olvastam eleget". Főleg itthon voltunk. A vakáció vége felé pedig annyit utaztunk, hogy már a gyerekek is azt mondták, mindenütt jó, de a legjobb itthon.

Felolvastam a gyerekeknek miközben délután a legkisebbet ringattam Kiss Bitay Éva: Tarkabarka élővilág c. könyvét, amit gyerekkoromban kaptam, de még nem sikerült kiolvasnom. Érdekes volt s végighallgatták s később is említettek belőle érdekes dolgokat.

Ellátogattunk a szegedi vadasparkba. Már többször jártunk ott. Most kellemesen meglepett, hogy milyen jó játszóhelyet készítettek. Főleg a legkisebb, de a többiek is nagyon élvezték, kamaszoknak is vannak érdekességek. Igazán jó volt, kellemesebb volt így gyerekekkel ott tölteni a napot. A póni, amin máskor lovagolni lehetett most nem volt ott, de láttuk a fókabemutatót.

S mert egy állatkert egy nyáron nem elég, ellátogattunk a Nyíregyházi állatkertbe is. Fő attrakció számunkra az ócenárium volt. De mivel nem volt gyerekek számára kialakított játszó rész, mégis fárasztóbbnak éreztem az ottani látogatást, legkisebbünk nehezen bírta. Sehol egy hinta, csúszda, mászóka. Ezt nagyon hiányoltam. Amúgy tényleg szép volt.


A tiszatavi ökocentrumba is eljutottunk, Poroszlóra, úgy zárás előtt 3 órával. Itt már nem lehetett a cél mindent megnézni (ami máshol se sikerült), csak azt amire az erőnkből futja. Így lett egy kis hajókázás a Tiszatón. Nekem ez volt a pihenés. Csak ültünk fáradtan, gyönyörködtünk a tájban, gyerekeink nem tudtak halló- és látótávolságon kivül kerülni.



Itt is láttunk akváriumokat.


Nagy örömünkre volt játszótér, amint megtaláltuk zárásig ott voltam a legkisebbel,  míg a nagyobbak érdekesebb látnivalót kerestek. Így mindenki jól járt, nem volt nyafogás.

Egyik gyerek a nyár folyamán elkezdett kaktuszokat gyűjteni. Először kaptunk egyet, majd vettünk egyet, majd kaptunk egyet és vettünk egyet és kaptunk sok-sok fiókát, így vagy 30 kaktuszt gondozunk. Őszintén szólva, magam is alig hiszem, pedig látom a sok kis kaktuszt, mert én egyáltalán nem vágytam kaktuszokra s nem terveztem udvarunkba, házunkba hozni akár csak egyet is.


Vége-hossza se lenne a felsorolásnak, hogy mi volt szép ezen a nyáron. Voltak vendégeink és vendégeskedtünk falun. Jártunk egy tanyán. Leszedtük ami a kertünkben termett. Játszottunk együtt. Örültünk, hogy kint lehetünk a kertben. Aludtunk sátorban. Gyönyörködtünk a szép naplementékben. Rácsodálkoztunk a Holdra. Belefáradtunk az utazásba, de újrakezdtük. Fagyiztunk. Nevettünk. Tanultunk is - akarva-akaratlan. Sok szép lepkét, kevésbé szép bogarat láttunk. Bekukkintottunk a postaládába, hátha van benne valami. Megnéztük Kolozsvárt a Fellegvárból. Gyerekeink találkoztak dédtatájukkal, unokatestvérekkel, rokonokkal.

... s hogy mi volt a legszebb ezen a nyáron? Nem tudjuk... Érdekes lett viszont a rajz, amit a "Nyári élmény másképp" c. cikk alapján készítettünk.


2015. július 8., szerda

kerti sátorozás



Nagyon meleg van itt erre felénk. Ilyenkor nincs sütizés. Van gyümölcs, néha fagyi.
A naplementék gyönyörűek erre felénk. Az éjszakák sokkal kellemesebbek, mint a városban. Légkondi nélkül is élhető az élet. Ha már nagyon-nagyon meleg van, az árnyékos éjszaki oldalon levő teraszra ülnek a gyerekek láblógatni, oda, ahol télen úgy érzetük, ez a mi északi sarkunk. :)

2015. július 4., szombat

Vakáció!

Örülünk a szabadságnak! A "semmittevésnek",  vagyis hogy az egész nap rendelkezésünkre áll azt tenni amit szeretnénk vagy amire épp jut idő. Esténként általában senki nem siet ágyba, és szomorúan teszik le az épp soron levő könyvet, mert nem olvashattak eleget. Nagyon jó itt faluszélen lakni. Eltekintünk a hiányosságoktól, mint pl. az, hogy esténként nincs nyomása a víznek, tehát lehetetlen zuhanyozni, mert sokan akkor locsolnak (persze esős időben nincs ilyen gond)... Sok-sok jó van abban, hogy itt lakunk. Viszonylag csendes hely, tiszta levegő. Napjában többször is kimennek valami rohangálósat játszani. Itt vannak körülöttem, aztán egyszer csak valamelyikük agya jelez, hogy több oxigénre van szüksége vagy úgy érzik meg jobban meg kell mozgatniuk végtagjaikat s már kint is vannak rohangálnak, aztán újra játszanak kint vagy ha túl nagy a meleg bent. Sokat társasoznak. Aztán a nyári orgona sok szép lepkét csalogat ide.... Bárcsak sose lenne vége a vakációnak! Nem a semmittevésért, hanem mert így sok olyasmire is jut idő, ami csak úgy érdekli őket. Napi szinten előkerülnek enciklopédiák, atlasz, értelmező szótár. Nyárára is kaptunk logopédiai gyakorlatokat, azokat elővesszük. Nincsenek nagy utazások kalandok tervezve erre a nyárra. Mégis szép volt eddig is minden nap.



2015. június 19., péntek

Milyen nehezen szánom rá magam, hogy egy-egy bejegyzést megírjak!

Vakáció van. Végre! Bárcsak egyre hosszabbak lennének a vakációk s rövidebb a tanév!

Örülünk a "végtelennek tűnő" időnek, melyből már elrepült egy hét.

A télen találkoztunk az iskola logopédusával. Most a tanév végi találkozás alkalmával leendő elsősünkkel minden rendben volt. Sokat gyakorolt. A k és s hangokat javította ki sok és rendszeres gyakorlással. Azért még gyakorlunk néha, a megerősítésért. A lányokkal rendszeresen kell beszédjavító gyakorlatokat végezzünk. Ha a gyerekek felnőnek, akár logopédus is lehetek. Jó lett volna a logopédia modult magyarul s komolyabban tanulni. De hát itt a gyakorlás ideje. S ha jól hallom, a legkisebbel is lesz mit gyakorolni, egyes hibákat tökéletesen átvett a tesóktól vagy ez csak úgy alakul?

A kisebbek rajz, technika munkáiból néhány.


Rózsák.


Krumplinyomda.

Valaki megtanult fonni.

Volt egy kis öltögetés.

Hajtogatás.



Sokáig a legkisebb szinte napi kedvence volt, egy nagy tálcán grízzel játszani.









Tanév végi iskolalátogatásunkkor az autónk elromlott. Isten különleges gondviselését tapasztalhattuk meg.

Nemrég fedeztük fel a vasalható gyöngyöket. Nagyon jó móka.



Örülünk nagyon a szabadságnak, hogy azt tehetünk, amit akarunk. És akarunk hasznos és jó dolgokkal foglalkozni a vakációban. De erről talán egyszer máskor.

Gyíkot fogtunk a kertünkben.


És persze bogarakat, lepkéket.

Néha kívánnak a gyerekek egy macskát vagy kutyát ide a ház körül. Én inkább nem, de néha mintha hajlanék rá, csak nem most még, mert elég a sok növényt gondozni. Talán majd egyszer egy...



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...