2017. február 2., csütörtök

Újabb félév van mögöttünk

Valaki egyszer azt mondta, hogy az otthontanulás állandó változás. Tapasztalataim szerint is így van, minden év más, változok én, változnak a gyerekek.
A legnagyobb már gimis. Nagyon szépen vette az akadályokat.
A középsők 4 ill. 2. osztályosak. Nagyobbak. Velük mindennap leülünk együtt tanulni, de egyre többször egyedül tanulnak, itt vagyok és mindig szívesen segítek. Tanulják hogyan kell keresni, ha valami érdekli őket. Jókat lehet beszélgetni. Szívesen segítenek egymásnak, nem csak ők ketten, hanem mind, hisz mindenkinek van erőssége. A legkisebb, aki még óvodáskorú igyekszik felzárkózni. Nekem soha nincs időm unatkozni. Tanulom én is jobban tervezni, szervezni az időmet. A boullet journal nagy segítségem ebben. Próbáljátok ki! Bármilyen füzet megteszi, s egy írószer. A cirkalmak, díszitések már csak ráadás, kedvtelés, ha valakinek ez jelent örömet. Nekem főleg az átláthatóság, követhetőség, szervezettség.
Vissza nézve a kisebbekkel kicsivel több, mint fele annyi időre volt szükségünk az anyag átvételére, mint ha iskolába járnának. Ebben benne van, hogy még egy nyelvet pluszban tanulnak. Ez nem azt jelenti, hogy az iskola rossz, hanem, hogy itthon máshogy lehet haladni az anyaggal, sokszor könnyebben, gyorsabban. Lehet figyelni és kihasználni a gyerek spontán érdeklődését, nem kell azt mondani, hogy "erre most nincs idő", "ez két év múlva lesz tananyag". Így a másodikos kevesebb, mint öt perc alatt megértheti mi a hatványozás, reggeli közben, nem kell hozzá csak érdeklődve kérdező gyerek, lelkes anyuka, egy cetli és egy ceruza. Úgy szeretem ezeket a pillanatokat! Mert azért van nehezebb is. De hol nincs? Milyen cél az, amiért nem kell küzdeni, kitartóan haladni előre, megállni, visszalépni, újra nekifeszülni? Közben pedig meglátjuk az igazi értékeinket, magunkat, Isten kegyelmét és formálódunk, alakulunk, míg elérjük a célt.
Most épp a gyógyulás útján járunk, nagyon lassan, hisz az otthontanulók sem búra alatt élnek, ők is megbetegedhetnek s ilyenkor nyugodtan pihenhetnek, gyógyulhatnak. Nekem félig olyan ez a nap, mintha szabadnapom lenne félig, hisz csak a közös tanulás maradt ki. De a tegnapi már kevésbé volt kedvemre való, mert hol egyiknek, hol másiknak mértem a lázát, melegítettem sót, ahogy ilyenkor lenni szokott.
Szóval a tárgyi tudásom kívül is nőttünk s ennek örülök.
Új lelkesedéssel tanulunk újra, mert egy gyorsan tovaröppenő második félév után ott a nyár, a szabadság, a megkötöttségek nélküli tanulás, nem is tanulás, az élet!




6 megjegyzés:

  1. Szia. Ildi vagyok, Kolozsváron élünk. Szeretném megkérdezni, hová jár a nagylány gimibe. Minket is foglalkoztat az otthonoktatás. Üdvözlettel Veres Ildikó

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Válaszoltam. De ahogy most megnéztem az elküldött leveleknél, hát nincs. Újra írok, amint lesz időm.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...