Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát." (28.Zsoltár 7.v.)
Ezzel a szép zsoltárverssel indultunk idén neki az új tanévnek.
Talán már írtam, hogy minden tanév más. Változnak a gyerekek és változok én is, mi is, változik a tananyag, a kihívások.
Ez a tanév azért különleges, mert most először minden gyermekünk iskolás. A legkisebbnek is meg kell felelnie az általános iskolai követelményeknek.
Nem mondhatok semmi nagyot, tetszetőset. A félévi, tanévvégi jó eredményekért meg kell dolgozni, napról-napra. A jellemünk formálása pedig még kitartóbb munkát igényel és nehezebb.
A tankönyvekbe belelapozva, úgy látom sok új fogalmat kell elsajátítsanak, megtanuljanak használni. Évről-évre, ahogy haladunk a felsőbb osztályokba több időt kell tanulásra fordítani, hosszabbak, nehezebbek a leckék. Ez nem panasz, csak megállapítás. Persze a gyerekek is nőnek, érdeklődésük nem mindig egyezik a tananyaggal. De van tananyag (pl. 4-es olvasókönyv), ami sok élvezetes olvasmányt tartalmaz az én negyedikesemnek.
Szóval túl vagyunk az első héten, a szép új tankönyvek átlapozásán, az "ami érdekes, elolvasom" részen. Próbálunk kicsit korábban kikászálódni az ágyból. Van aki inkább kicsit korábban ébred, mert nem akar lemondani a felkelés előtti ágyban olvasás öröméről. A legkisebb is mindent megtesz, csak hogy reggel pizsamában is kapjon egy adag felolvasást, olyan anyához bújósan. És miért ne? Így tanuljuk azt, hogy olvasni öröm, reggel korán, napközben és este, amikor csak lehetőségünk van rá.
Remélem, hogy nem csak ismeretekben gyarapodunk ebben a tanévben, hanem jellemesebbek, kedvesebbek, megértőbbek, türelmesebbek leszünk, egyszóval bölcsebbek is.
Munkára fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése