Mióta az otthonoktatásról olvasok egyre jobban megértettem, hogy milyen fontos épp arról tanítani a gyereknek, ami érdekli. Van ország ahol nagy a rugalmasság a tananyag szempontjából. Nekünk tartanunk kell magunkat a tantervhez. De így is jut idő olyasmit is tanulni, ami nem tananyag. Jó, hogy a neten annyi infó megtalálható.
Nem tudom, hogy jött elő a kérdés: Anya milyen nyelven beszélnek Dél-Amerikában?
De ha már előjött ez a kérdés a múlt héten, kerestem kinyomtatható térképet (amit kiragasztottam, hogy játszva megtanuljuk az országokat) és ma megkaptam a Mo.-ról rendelt iskolásoknak való földrajzi altlaszt és elővettük a nagy világatlaszt is. Bár már későre járt, nagy lelkesedéssel és kedvvel kereste ki a lányom, hogy melyik országban milyen nyelven beszélnek. Kitöltötte a tépképet. Én is tanultam, észrevétlenül.
Kicsit elgondolkoztam azon, amit nem rég olvastam valahol, hogy nem szeretjük, sőt nem tűrnénk meg, hogy mások előre meghatározzák, hogy mit együnk, hogyan és egyformán öltözködjünk, miről gondolkozzunk a nap folyamán 5-6 vagy még több órán át, de megengedjük, hogy gyermekeink mind ugyanabban az életkorban ugyanazt tanulják, ugyanarról kelljen gondolkodniuk, ha érdekli őket ha nem.
Az még nagyon jó az oo-ban, hogy többet (eleget) vagyunk együtt, ahhoz, hogy a gyerek a szülőnek tegye fel a kérdéseit és együtt keressük a választ. Mert pl. ez amit ma tanultunk sem harmadik osztályos anyag. Közben megtanulja megkersni azt az információt, ami épp érdekli. S mindez örömteli tanulás lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése