2010. november 27., szombat

Vakációs hét

Nagyon jó volt ez a vakációs hét. Először úgy gondoltam, két nap lesz csak szabad, aztán tanuluk egy kicsit, de végül csak pénteken volt egy kis tanulás és ma egy kis matek. Nagyon jó volt lazítani. Míg én a dolgaimat rendeztem, pihentem, anyósom vigyázott a gyerekekre, főzött, itt volt, így nem volt gond, ha este nem értünk haza lefektetésre. Nem szeretném, hogy ez gyakran ismétlődjön, de egyszer egy fél évben nekünk is jó volt. Amúgy egész felborult a megszokott itthoni rend. Én is másképp látom a munkámat.

A gyerekek sokat játszottak együtt, Anita  sokat olvasott. Igazán örülök a MEK és DIA oldalain elérhető könyveknek és annak is, hogy újra megy a nyomtatónk, mert nem szeretem ha a gyerek órákat ül a képernyő előtt. A Virágtól kapott sakkos linknek is örültem, játszottunk is gyalogcsatát. Ma a helyi magyar iskolában játszóház volt, oda is elmentünk.
A héten magkaptam a rajzos feladatokat is amiket el kell készítsünk a félév végére. Ennek is örülök. Jó reménységgel fogunk hozzá.
A héten volt alkalmam kicsit beszélgetni a rajzköri tanárnővel a rajzolásról, kreativitásról, hogy mit is akar elérni a gyerekekkel. Az egyik fontos dolog, ami bennem maradt, a beszélgetés után, hogy egyik célja az, hogy a gyerekek szabadnak érezzék magukat amikor rajzolnak, mert ott a rajzlapon bármi és minden lehetséges. S ezt nem könnyű megértetni a gyerekekkel, hogy nem kell választóvonal a föld és az ég között, hogy az autónak lehet lába, a fának ruhája... Szóval nem valósághű ábrázolásra tanítja őket, mert szerinte arra ott a fényképezőgép. Aztán úgy érzem, szereti a gyerekeket. És a terem is szép, mindig megállok megnézni a gyerekek alkotásait... És e beszélgetés nyomán elhatároztam hogy eltűntetem a házból azokat az innen-onnan kapott színezőket, amiknek mind a két oldalán úgyanaz a rajz van, csak az egyik kiszínezve már, hogy a kicsi gyerek lássa, hogy a háztető piros kell legyen, a fa törzse barna meg ilyenek. Sose szerettem őket, de most megértettem, hogy ezek kiölik a kreativitást. És nagyon szép összhatása van a négyéves által színezett lapnak, ahol a királylány arca lila, a másikon meg a sárga ruhához kék arc került. Hogyan is lehetne megőrizni a kisgyerek kreativitását? Előbb-utóbb csak reálisabbak lesznek a rajzok a színek. De miért és hogy jut el oda a gyerek, hogy azt mondja: ezt nem tudom lerajzolni? Nekem sok gondom volt a rajzzal az iskolában, nem szerettem, és nem is tanítottak sokat. De egyszerűen kétségbe estem mikor 13 évesen játszóteret kellett rajzolni gyerekekkel, mert én nem tudtam gyerekeket rajzolni...
A hét különlegessége, hogy csak úgy magától a négyévesünk megtanult vágni ollóval, ragasztani. És nagyon komolyan vette ezt a munkát. Öröm volt nézni, ahogy vágott, ragasztott. És ezzel sok új tevékenység lesz elérhető számára.
Egyre gyakrabban történik meg, hogy a két kisebb együtt olvas vagy hogy Csenge olvas Balázsnak.
Olyan jó látni őket így. Itt épp a Téli böngészőt olvassák. Szeretem ezeket a nagy szavak nélküli képeskönyveket, mindig lehet valami újat felfedezni bennük, mesélni belőlük.

3 megjegyzés:

  1. Mekkora szerencsétek van a rajz tanárnővel! :)))
    Örülök, hogy tudtatok pihenni, kikapcsolódni, és szerintem ennyi a gyerekeknek sem ártott meg a jóból. :)))

    VálaszTörlés
  2. Szívemből szólt a rajztanárnő! Nekem is az egyik kedvenc sétaterületem a képzőművészeti terem és környéke. Hogy ott milyen csodadolgokat lát az ember! Én sem szeretem a színezőket, de erről írtam már a blogomban... vagy nagyon megválogatva szépen kimunkáltakat. Jól tettétek, hogy pihentetek és kellenek a teljesen tanulásmentes szünetek. Én szünetre leckét soha nem adok! Utána élménybeszámolót kérek arról, hogy ki mit olvasott. Tényleg milyen jó, hogy ilyen szépen kezdenek nyiladozni előttetek a tevékenység lehetőségek (olló, ragasztó). Én érzem a bejegyzéseden, hogy Te is új lendületet kaptál...
    Üdvözlettel: Erika

    VálaszTörlés
  3. Nekem nem sok fogalmam van a rajzhoz. Ezért is írattam be rajzkörre, gondoltam, megtítják majd rajzolni pl. csendéletet. Kellemesen csalódtam.
    A nehez ezután következik, mert úgy érzem, nehéz lesz elszakadni a valóságtól, mert ilyenkor azt hallom: "nem tudom lerajzolni". De a tanárnő nincs kétségbe esve, szerinte időt kell hagyni a gyereknek és sokat rajzolni csak úgy.

    Az vágás ragasztás most így karácsony előtt olyan mint egy ajándék. Sok mindent el készíthetnek a lányok sajátkezűleg és a kicsi is önállóbb. Tényleg örülök ennek.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...