Nincs tanulás csak olvasás

Anita belázasodott reggelre. Tehát nem tanulunk. De olvasni szabad, és beszélgetni, játszani.
Eszti pósztját olvasva, gondoltam arra, hogy jó lenne, ha nem kellene tanulni, csak tenni azt, ami érdekel, olvasni és olvasni és olvasni...

Reggelre havazott. Jól kitart ez a tél. Még mindig elmondhatjuk Várnai Zseni nem rég tanult versét, a Hull a hó-t.

Írok egy kicsit a nálunk most 'menő' könyvekről.
Kezdem a legkisebbel. Megkedvelte az Anna Peti és Gergő könyveket. Megvannak a kedvencek, tudja, melyiket melyik elrongyólódott könyvben találja meg.

Aztán felnőtt a Döméhez is. Nagyon tetszik nekem is a Kálvin kiadó által kiadott könyv, Sztelek Csilár: Döme. Talán tömören: hétköznap, család, Isten.

A középső kedvencei, de a kicsi is belehallgat, lapozgatja, Zágoni Balázs: Barni könyvei. Nagyon szép, sokszor megmosolyogtató történetek Barni, egy igazi kisfiú életéből.

Felolvastam Csengének az elmúlt napokban Rémusz bácsi meséit. Mikor kézhez kaptam ezt a könyvet és belelapoztam, azt hittem, ez nem lesz érdekes a középsőnek, sőt talán senkinek, pedig jót olvastam róla. De Csenge örömmel hallgatta s Anita is kiolvasta.

 Egy állatokról szóló jó könyvet találtunk évekkel ezelőtt egy antikváriumban. Most Csenge nézi, hallgatja szívesen. Szép képek vannak benne, kicsiknek is érdekes leírás az állatokról, életmódjukról.

S végül a Meister család hétköznapjairól olvasnunk a Szivárványországból.

Nem is bánnánk ha semmi dolgunk nem lenne, mint olvasni, énekelni, játszani kint és bent.