mert itt nem is akarom részletekbe menően leírni a mindennapjainkat, igyekszem rendszeresen jegyezni haladásunkat másképp, és ez rendszerességet követel. Rend a lelke mindennek - mondják, és lehet igazuk van, nekem pedig sokat kell még tanulnom ezen a téren. Néhány dolgot viszont szeretnék itt is lejegyezni.
Néha úgy érzem eltelt a nap és nem volt semmi különös, csak éltük az életünket. De tudom, hogy igazából nincs semmittevés. Észrevétlenül, apró kis semmiségekből is lehet tanulni, s nem csak az a fontos amit tanítunk, hanem az ahogy élünk, s itt nekem is még sok tanulni valóm van.
Olvastam a napéjegyenlőség kapcsán egy érdekes cikket a
mindennapi.hu-n. Jó lesz emlékezni rá jövőre. 2012-től harmincöt éven át március 20-ra esik majd a tavaszi napéjegynlőség - a cikk szerint.
Hűvős néha a szél, de itt a tavasz. Örülünk a napsütésnek.
Mivel magunknak készítünk programot, délben szoktunk kimenni, hogy minnél többet legyünk a napon. Kicsit később van az ebéd, de nem gond. Úgy örülök, hogy kint lehetek a gyerekekkel! Tavaly ez nem volt olyan könnyen megoldható, mert mikor a legszebben sütött a nap, hazajött A. az iskolából, ebédet kellett adni az éheseknek, aztán a kicsiket le kellett fektetni, s mire felkeltek, már lemenőben volt a nap. Pedig télen és ilyenkor tavasszal nagyon fontos minél többet kint lenni, ha lehet napon.
Nézzük a hangyákat, keresünk katicabogarat, fülelünk s keressük a madarakat, ibolyát szedtünk, nyílik a nárcis és még jó néhány virág aminek a nevét se tudom sajnos. De ma láttunk egy lepkét, nagy nehezen kicsit széttárta a szárnyait egy fotóra, itthon aztán az Állat és növényhatározó segítségével beazonosítottam, ez a nappali pávaszem. Megnéztük, hogy néz ki hernyó korában is.
A héten újra feltöltötték a homokozót (4-5 évente szokták) a parkban.
Ibolya.
Ez csak utánzat.
De jó volt együtt dolgozni. Az ötlet a Mozaik kiadó második osztályos Olvsókönyvéből van. Mi azt a nyáron vettük át, az ötletet eltettem ibolyanyílásra. Volt rajzolás, vágás, hajtogatás, ragasztás.
Munkaasztal:
Eredmény:
Végre eljutottunk oda, hogy Csenge kéri, hogy olvasshasson. Eddig egy oldal a ábécéskönyvből elég volt neki, szinte látszott, hogy elfáradt tőle. Most ráakadt egy Lexi betűországban-ra a polcon, és néha jószántából olvas belőle magának. Neki még komoly munka az olvasás. Lassan haladunk, de nem is kell siessünk :). Idő kell ehhez is.
A következő betűket tanultuk, bár a többit is mind felismeri, kivéve a dupla betűket, azok iránt a napokban kezdett el érdeklődni, pl. az aszalnál megkérdezte, milyen betű s és a z egymás mellett, meg ilyenek. Tehát a betűk, amelyekkel szótagolva olvas: a, i, ó, m, t, s, v, l, ú, p, c, k, á, f, h, z, ő, d, ö, j, é, n, sz. Következik: g, r, ű, ü, b, gy, cs, ny, zs, ty, ly, dz, x, dzs, y, w. Egyre érdekesebb szövegeket olvas és ért, és ez kedvet ad neki a tanuláshoz, betűzéshez.
Olvasásból befejeztük a történelmi részt (a csodaszarvastól Mátyás királyig, ami tetszett Anitának. Néztük hozzá a Mondák a magyar történelemből-t, s ez is kedvenc lett. Aztán olcsón régi, használt könyvként megvetük Lengyel Balázs: A török Magyarországon-t. S én meglepődtem, mert A. kiolvasta s azt mondta tetszett, érdekes volt. Most igyekszem pótolni lemaradásom és én is olvasom. Közben gondolkozok, milyen jó történelemkönyvet adjak a kezébe. Van valamelyikőtöknek ötlete? Nagyon járatlan vagyok az ilyen témájú könyvekben.
Kedves Betti!
VálaszTörlésNálunk igaz, a fiúk még kicsik, de úgy döntöttünk, hogy a történelem tanítását a saját városunk, lakóhelyünk történelmével kezdjük. Az adta az ötletet, hogy kaptunk egy memóriajátékot a városunk (Észak-Komárom)történelmi nevezetességeiről, hírességek szobrairól, épületekről. Utána kell járni, kik éltek és alkottak itt, hogy nézett ki az akkori hétköznapi élet, és a legjobban az tetszik hogy meg lehet tudni, hogyan jött létre a Klapka-induló, ki írta, kinek és miért, és mit jelent az, hogy életét mentette meg...
Másik téma, ami a történelemmel szorosan összefügg, az a saját családunk története, családfa, a nagyszüleink, déd- és ükszüleink milyen életet éltek, hogyan nézett ki a falu, a város, a házak, a munkájuk, a játékaik, a közösségi élet, az ünneplés... Pl. nagy meglepetést okozott a fiúknak, hogy a papa, aki 70 éves, kiskorában nem játszott legóval :)
Hosszú voltam, remélem nem baj.
pepita
Köszönöm az ötletet! Tetszik. Dolgozni fogok rajta.
VálaszTörlésÉs nem voltál hosszú, köszönöm.
Hát ezért ritkultak meg az apróságok bejegyzései. :o)
VálaszTörlésSebaj, már itt is követlek! :o)
Szia!
VálaszTörlésDíjat kaptam, és Te vagy az egyik, akinek szeretném tovább adni.
http://bergamott.blogspot.com/2011/03/dijat-kaptam.html
Dina, köszönöm szépen!
VálaszTörlésBergamott
VálaszTörlésKöszönöm szépen a díjat.
Kérlek ne haragudj, hogy nem teszem ki, bár szépek ezek a továbbadós játékok, itt egyelőre nem játszom, sokszor azon gondolkozom, hogy lezárom vagy zártkörűvé tegyem a blogot.
Ha én is udvaros-kertes házban laknék, kiengedném őket és én nyugodtan végezném a dolgom. Nagyon sszeretnek kint lenni, de nem ülhetünk egész nap a parkban. Lehet akkor nem lenne ennyi idő olvasni és együtt töltött idő a közös gyomlálás, kerti munka lenne. Jó, hogy van kire hagyjed őket, aki felügyelje kinti játékukat. Nem tudunk mindig velük foglalkozni, de ők látják, hogyan élünk. Én pl. szeretném, ha kevesebbent látnának a gép előtt pötyögni, olvasni -mostanában próbálok erre figyelni.
VálaszTörlés