2011. május 23., hétfő

Tallózás

Már több mint egy hete nem írtam. Ezért most feljegyzek magamnak itt néhány apróságot.

Tetszett ez a rajzról szóló pószt. Nem vagyok valami jó rajzból, nem mert nem lehetnék. Ideje lenne ezen is javítani. E pószt hatására elkeztem anyagot gyűjteni és szeretnék gyakorolni is, hogy együtt a gyerekekkel többet tanuljunk, mint amit nekem tanítottak az iskolában. És rajzolunk. Például tavaszt.
Amikor kint vagyunk figyelünk. És nem hiába. Egy bokron több katicabogarat is láttunk és rengeteg levéltetvet.
 Ha nem tudunk valamit, próbálunk utánnaolvasni.
Az ilyenfajta tanulás a leghatékonyabb.
Aztán kell a mozgás is a szabad levegőn. Nagyon szeretnek kint lenni a gyerekek.
 És persze nem maradhat el az olvasás.


Csenge az apróbetűs írást nem szereti olvasni. Lehet nem is az apró betű miatt, hanem a sok betű miatt. Ilyen könyvből inkább mesél, miután elolvasta a címet. De hétvégén kellemes meglepett. Szüleimnél voltunk, s egy eddig még nem látott régi gyerekkönyv került a kezébe, sok képpel, kevés szöveggel. Leült a folyósó közepére és szótagolva olvasott, aztán hazafele jövet röviden elmondta mit olvasott. Tehát megértette. Nagyon örülök, hogy megérti amit elolvas és el tudja mesélni. Ha közelemben olvas, a b és d betűről néha megkérdezi, hogy ez most melyik.

A matematikával kicsit lassabban haladtunk. Geometria, tömeg-, ürtartalom mérése, kombinatorika... Ezeket jól meg kell érteni, látni, érezni.

 A szorzótáblát is kell még gyakorolni.

Míg a nagy tanul, a kicsiket, ha lehet hagyom szabadon játszani. De ez nem mindig ritkán alakul ki spontán módon. Ezért kell készítsek számukra is valami érdekeset. Néha elvannak együtt, Csenge olvas Balázsnak, játszanak, festenek, színeznek, gyurmáznak stb. Máskor feladatot kell adjak nekik, vagy előveszünk egy játékot, olyat, ami fent van a polcon vagy a szekrényben, tehát nem érik el, nem játszanak vele minden nap kedvük szerint. Így ha előveszem, leköti őket.
Örömmel tapasztaltam, hogy Balázs is belenőtt a Colorinóba.

Mindig is szerette ezeket a vidám színeket, mikor még nem tudta a színeket is. Talán kicsit később, mint a testvére, de különösebb tanítás nélkül ( csak úgy együtt élve ) megtanulta a színeket. Most pedig nagyon szépen kirakta a képeket, sokszor előbb egy-egy színt, szépen megnevezte a színeket, beszélgettünk mi milyen színű a képek alapján. Nagyon jól esett tapasztalni a fejlődését.

És legyen itt egy kis technika. Tavaszi ablakdíszt készítettünk. Ötlet innen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...