2011. június 1., szerda

Az elmúlt napokból

Várom már a vakációt. Amikor nem kell az iskolának tanulni. Csak azért, mert érdekel, mert jó... Ismételünk. És hátra van a rajz és tehnika. Ez legalább érdekes és pihentető.

Egyik rajzolásunk témája a "Fa" (nme mert kell, csak úgy, mert 'útunkba esett' a téma). Megfigyeltük előtte kint, hogy messzebbről milyennek látjuk a fákat, érdekes volt megfigyelni a formájukat. Aztán otthon rajzoltunk.

Szeretem megfigyeli, hogy milyen sok mindent "magától" tanulnak meg a gyerekek, mellettünk és egymás mellett. A kicsi biciklizni a középsőtől tanult meg. Autókat rajzolni is csak úgy, "magától". Aztán most a puzzle lett a kedvenc. A puzzle kirakásban is nagyon különböznek a gyerekek, mint általában mindenben. S ha valami tetszik nekik, akkor azt számtalanszor ismétlik jó kedvvel, míg meg nem tanulják. Nem mert kell, hanem mert épp ez érdekes nekik.

Olvasás. Már rég elhagytuk az ábécés könyvet. Unalmas volt Csengének. Nem szeretett olvasni belőle, illetve csak egy kicsit. Igaz, a betűket mind ismerte már. A sz betűt nem a könyvből tanulta, hanem a konyhaasztalnál, evés közben érdeklődött a felől, hogy kell olvasni ha egy s és egy z van egymás mellett. És amikor a román "ă" betűt próbálta meg leírni szavakkal, én meg nem tudtam kitalálni, milyen betű is lehet, mert nem gondoltam román betűre! Az olvasással végül az lett, hogy olvasott, ami  érdekelte, címeket, Marék Veronika könyveket, Bartos Erika verses könyvet, aztán ami épp érdekelte és amihez türelme volt. A gondom az volt, hogy nem tudtam milyen könyvet adjak neki olvasni, elfogyott itthon az, amit olvasna, mert olyan könyv kell, amiben nem túl kicsik a betűk, nincs túl sok betű, és érdekes.  Aztán egy anyuka mondta, hogy igeverseket, bibliai történeteket is ki lehet nyomtatni olvasásra. Sok érdekes és izgalams történet van a Bibliában. Így bevontam Csengét a reggeli felolvasásba. Szívesen részt vesz.
Az jutott eszembe, hogy régen sokan a Bibliából tanultak meg olvasni.

Szeretem az édes semmittevéseket. Amikor nem tanulunk. És akkor csak úgy, előkerül egy-két ismeretterjesztő könyv, mert érdekes.  Azt hiszem ez az igazi tanulás, amikor nem azért jegyeznek meg dolgokat, mert kell, hanem mert fontos nekik. Így van ez beszélgetésekkor is, amikor kérdés kérdést hoz elő.

2 megjegyzés:

  1. Annyira érzem, amiről írsz! Én is nagyon szeretem a spontán tanulást, és tényleg ez az igazi!:)

    Belefeledkezni a gyerekekbe, meglovagolni a spontán élethelyzeteket és a felmerülő kérdéseket, hogy tanuljunk. Engedni, hogy a tanulás magától megtörténjen. Olyan jó ez... nagyon jó...

    Meglepő, hogy a saját gondolataim és megtapasztalásaim köszönnek vissza másvalaki blogján... talán mert a spontán tanulás ugyanaz az elemi élmény mindegyikünknek.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...