spontán alakúlnak, csak úgy maguktól, a "semmihez" kapcsolódva, mit sem törődve azzal, hogy a szülő "felkészült"-e a válaszra. De nem is ez a lényeg. Mert választ lehet keresni, találni. Micsoda erő, nyitottság van a gyerekek őszinte kérdéseiben!
Ma este az autóban kérdézte a négy és fél éves, hogyan lehet az űrbe utazni, és csak úgy jöttek a témához kapcsolódó kérdések, minden válasz új kérdést hívott elő. És elakadtunk a lebegésnél. Egyszer azt mondta valaki, hogy az igazi tudós az, aki a nehezen érthető, összetett dolgokat el tudja magyarázni úgy, hogy akár egy kisgyerek is megértse. Ettől még messze járunk. János a Jelenések Könyve írásakor érezhette úgy, hogy elhagyták a szavak (erről beszélgettünk a gyerekekkel). Magam sem tapasztaltam, csak hallottam róla, hogy értessem meg, mi az a lebegés a gyerekkel? Így hát szóbeli magyarázat mellé segítségül hívtuk a youtubot is. Gondoltam, minden rendben lesz. De új kérdések születtek, mert eddig ismeretlen fogalmakat használtam: mi a légkör? Mutattam, magyaráztam a földgömbbel a kezemben (mókás lehettem), de azt hiszem nem voltam elég egyszerű. Megfelelő megyarázattal egy négy és fél éves is meg tudja érteni azt, ami felkeltette az érdeklődését. Így hát még keresem a megfelelő magyarázatot, de nem az iskolai jegyzeteimben.
A felébredt kívácsiság, őszinte érdeklődés és a kellemes légkörben megtalált információ maradandó nyomot hagy, könnyen előhívható tudást eredményez minimális vagy észrevétlen (értsd nem fárasztó) erőbefektetetéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése