Pók és gyurmázás

A versben amit tanulunk, több állatról is szó van. Ma a pók volt a témánk a kicsikkel. Megnéztük, rajzoltunk, formáztuk.
Zsírkrétával rajzoltunk pókokat, amint ereszkednek le. Az ötletet egy gyerekeknek való könyvből vettük.

Majd gyurmából készítettünk pókot.

Aztán olyan gyíkot, amelyiknek leszakad a farka, mert olvastuk a Gőgös Gúnár Gedeon-ban, hogy a kiskakas amikor meg akarta fogni a gyíkot, a gyík elszaladt, csak a farka maradt a kakas csőrében.
Aztán kellett kígyót készíteni, alagutat, hídat, barlangot, betűket. A kicsi nagyon élvezte a gyurmázást velem. Egy idő után a középső, aki először morgott a gyurmázás miatt, mert neki egyéb dolga van, kért egy kis gyurmát, hogy pár perc uán azt mondja, hogy "olyan jó gyurmázni".

S mikor a harmadik is csatlakozott a két kicsihez, már mehettem dolgomra. Kifogyhatatlanok az ötletekben. Sütnek, főznek, mesélnek.

És ilyen szép színezős lapokat kapok a kicsi fiamtól:

Minden színes ceruzáját sorra veszi és színez vele nagy odaadással. Az összhatás szép. S hogy az alkotás örömét ne rontsam el, nem zavarom azzal, hogy ne menj ki a vonalból, ezt ilyen színűre, azt olyan színűre kell festeni, ráér erre később is, gondolom rá fog jönni magától is. Papír és ceruza legyen a szabadság lehetősége mást színezni, mint a valóság.