2012. június 29., péntek

Vakációs hétköznapjaink

igen egyszerűek és mégis különlegesek, mert itt van Dóra, aki parányi életével meghatározza napjainkat.
Ha jól alszik, jókat lehet játszani, időben elkészül az ebéd. Ha sírós, ölben levős napja van, akkor a gyerekek együtt reggeliznek vagy ebédelnek anya nélkül, elmarad az anya irányította közös játék, foglalkozás, később lesz kész az ebéd, illetve fél ebéd van, de nincs éhezés. Aztán együtt vásárolunk, marad a segítés a gyerekek részéről, mint konyha felseprése, edények elpakolása, mosogatás, terítés, száraz ruhák beszedése, hajtogatása, vizes ruhák kiterítése, pellenka eldobása, szemét kivivése, Dóra szórakoztatása, ringatása és egyébek. Van, hogy veszekednek ki segítsen s van, hogy épp nincs jelentkező.
Az mindennapok sok beszélgetési témát kínálnak s néha meg kell harcolniuk a szólás jogáért, illetve tanulják egymást meghallgatni.
Nagyon megértőek, elfogadják, hogy Dóra most nagyon leköt még. Én is hagyom a "dagadt ruhát másra", vagyis inkább a vasani valót vagy egyebet - nem másra, mert az nincs, de máskorra és igyekszem foglalkozni velük. Ezért is talán kevesebb lesz egy darabig a bejegyzés itt.
Pár kép az elmúlt napokról:








2012. június 20., szerda

Kánikula

Javában gyakoroljuk az "egy mindenkiért és (főként a) mindenki egyért" elvet.
Napjainkat leginkább a kis Dórához igazítjuk.
Reggel igyekszünk minél korábban kimenni, mert tíz után már nagyon meleg van.
Akkor főzök, amikor Dóra nem sír, esetleg alszik. Így nem mindig délben ebédelünk, de attól még nem éhezünk. A gyerekek sokat segítik egymást és nekem is segítenek, tanuljuk a türelmet, mert gyakrabban kell várni, tűrni. Vannak nehezebb napok, de mindig eljön az este, amikor végre csend lesz és pihenünk. A reggeli ébredés, rácsodálkozás a kis csodára, Dórára, pedig a "mindennapi öröm" biztosítéka, akit akkor is szeretnek, ha sír. Ezt gyakran elmondják, mert Dóra minden nap többször is sír.

Itt van még két munkája Anitának, amit a tanév végi vizsgára vittünk el művészetből.  Képgyűjtés népművészet színei témában és fényképek egy tárgyról különböző környezetben.



2012. június 17., vasárnap

Itt a vakáció!

Megvolt a tanév végi vizsga. Az egész család elmentünk, a baba is jól vislete magát, kivéve este hazafele, amikor majd egy órát sírt, nem tudjuk miért, s ezt ma itthon is megismételte. Hálásak vagyunk Istennek oltalmáért és a vizsga eredményéért.
Megvan a bizonyítvány és újra több könyv az iskola könyvtárából.
Én nem láttam annyira, de a tanító néni, az igazgató visszajelzése az, hogy volt fejlődés a téli vizsgához képest. Ugyanakkor van még min dolgozni, javítani, fejleszteni. Nagyon szeretem a vizsga utáni beszélgetést, amikor megmondják mi megy jól, mire kell jobban figyelni, gyakorolni.
Megkaptuk a jövő évi tankönyveket. Tavaly csak ősszel kaptuk meg őket, kevés időm volt átnézni előre az anyagot. Most itt a nyár, nyugodtan (már amennyire egy bébi mellett lehet) átnézhetem, miből mit kell tanulni jövőre, olvashatok segédanyagot.

Kicsit változik az életünk. Eddig minden nap volt legalább pár órára segítségem. Most már ritká(kábba)n lesz, együtt kell elboldoguljunk a gyerekekkel. Biztos lesznek nehéz percek, órák. De jó lesz látni, megélni, hogy egymásra vagyunk utalva, mindenki segíthet, tehet valamit, hogy jól érezzük magunkat. Azt hiszem értékes lehetőségek nyara áll előttünk. Lesz bőven játék, olvasás és még meglátjuk mi.

Most pedig pihenünk.

Fotó: internet

2012. június 8., péntek

Közeleg nekünk is

a vizsga ideje.
Készülünk, ahogy tudunk. Inkább csak ismételünk.
Technikából és rajzból voltunk lemaradva.

Egyik szép témánk az anyaság. Erről kellett képeket gyűjteni. Volt itt nekem félretéve néhány baba-mamás folyóirat, ezekből válogatott Anita.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...