Napjainkat leginkább a kis Dórához igazítjuk.
Reggel igyekszünk minél korábban kimenni, mert tíz után már nagyon meleg van.
Akkor főzök, amikor Dóra nem sír, esetleg alszik. Így nem mindig délben ebédelünk, de attól még nem éhezünk. A gyerekek sokat segítik egymást és nekem is segítenek, tanuljuk a türelmet, mert gyakrabban kell várni, tűrni. Vannak nehezebb napok, de mindig eljön az este, amikor végre csend lesz és pihenünk. A reggeli ébredés, rácsodálkozás a kis csodára, Dórára, pedig a "mindennapi öröm" biztosítéka, akit akkor is szeretnek, ha sír. Ezt gyakran elmondják, mert Dóra minden nap többször is sír.
Itt van még két munkája Anitának, amit a tanév végi vizsgára vittünk el művészetből. Képgyűjtés népművészet színei témában és fényképek egy tárgyról különböző környezetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése