2012. szeptember 30., vasárnap

Vadaspark, Szeged

Röviden megjegyzem, mert ha nem, akkor addig halasztom majd, hogy nem lesz belőle bejegyzés.

Sok latolgatás után, végül szombaton beültünk az autóba és elmentünk a szegedi Vadasparkba. Nem bántuk meg az autókázást, bár Dóra kissé hosszúnak találta. Szép időt kaptunk, kicsit Dórához igazodtunk, tehát  gyorsabb tempóban (nem álltunk-ültünk fél órát a majmoknál, pedig lett volna mit nézni), mintha nem lett volna velünk a legkisebb - de már nélküle elképzelhetetlen az életünk :) - végigsétáltunk a parkon, volt játszás is és pónilovaglás is, evés, szopizás. Úgy bő négy órát voltunk a parkban - ezt csak úgy megjegyzem, és azt is, hogy harmadjára jártunk ott, idén először és utoljára. Nem nyafogtak a gyerekek, nem panaszkodtak, hogy elfáradtak, éreztük, hogy nagyok. Nagyon jó volt. Dóra sírta ki párszor magát a kocsiból, de összességében sokkal jobb volt, mint itthonról gondoltam.


Az arapapagáj mutatványát, amint oldalazva és fejjel lefele mászott és közben ránk is nézett, hogy figyeljük-e hát ámulva bámultuk mind.

Hazajövet megálltunk a központban fagyizni.
Nem volt vásárlás - ez fárasztó szokott lenni, így lefekvés idejére hazaértünk.

Hát így volt, szép volt, igaz volt.

2012. szeptember 28., péntek

Így hónap vége fele

jól jönne már egy bejegyzés. Az az igazság, hogy a "szabad időm"-nek nevezett idő, nagyon lecsökkent (lehet azt kérdeznéd most, hogy volt nekem ilyen?), néha az az érzésem, hogy nincs is. Így nem tudom, mi lesz ezzel a bloggal, mivel sok minden más fontosabb. Néha talán jelezni fogom, hogy itt vagyunk, megvagyunk, tanulunk. Én is. Most az foglalkoztat, hogy milyen fontos a személyes példa adás itthon a családban, mert a tetteink hangosabban beszélnek a szavainknál.

Szép ez a szeptemberben. Két házasságkötésen vettünk részt. Jó lehetőség beszélni a családról, házasságról, párválasztásról. És persze lehetőség találkozni rég nem látott rokonokkal, illetve megismerni új (tágabb) családtagokat és nem csak. Vagyis szocializáltunk - ezt megnyugtatóul írom azoknak, akik aggódnak.
A későn fekvések későn keléseket eredményeztek. E mellett igény szerint szoptatom a kicsit, így nem dicsekedhetem, hogy beálltunk az ideális tanulási menetbe. De igyekszünk. Bár tagadhatatlanul haladunk a tanulással, néha szeretnék egy nap szünetet. Jó, hogy holnap szombat :). Ha majd itt lesz a hideg, esős idő és kevesebbet leszünk kint, talán én is többet írok. Addig jó tanulást, játszást, pihenést mindenkinek!

Képek letöltetlenül a fényképezőgépen illetve nem is tudom, mit tehetek ide ki. 


2012. szeptember 14., péntek

Ősz

Nagyon szép az ősz. Az édes szőlő, a kellemes meleg, a sárguló levelek...
És lassan sorban mindenki egy évvel öregebb lesz itt nálunk.
Annyi a dolog, az ünnep, hogy nyárig nem lesz időnk unatkozni.

Rövidülnek a nappalok :).


Csenge majdnem minden este azzal a panasszal fekszik le, hogy "ma alig volt időm olvasni". Mostanában (elmúlt 2-3 hét) is sikerült kiolvasnia pár könyvet:
A titkos kert
A padlásszoba kis hercegnője
A dzsungel könyve
Ezek új könyvek voltak. Sok könyv van, amit nem tudom hányszor újraolvasott már. Rongyosra olvasta a "Nyomok a hóban"-t és tetszenek neki a Patricia St. John könyvei, szívesen olvassa Bálint Ágnes gyerekkönyveit, Panka és Csiribi történeteit, a Marikás könyveket.

A kicsiknek felolvasom most "Állatkalandok a tanyán"-t. Szép történetek szép képekkel. S bár már olvastuk, szívesen hallgatják. És akkor most a "háziállatok" a téma többek között a kicsikkel.

2012. szeptember 13., csütörtök

Nálunk is

elmúlt a nyár és a vakáció.

Elkezdtük a tanulást.
Megdöbbentett a kicsik lelkesedése. Velük csak két héttel később akartam kezdeni a szervezett tanulást, de nem tágítottak, hogy ha a nővérük tanul, akkor nekik is kell feladatlap és tanuljunk. Így hát tanulunk.


Balázs meg akar tanulni olvasni. Van itthon Lexi előkészítő könyvünk, abba is belelapozunk, de a Játékházból tanulunk. Nem tudom, hogy ez a legjobb-e neki, Csengénél bevált. Lassan haladunk, illetve néha nagy kedvvel és kitartással máskor pedig pár napos szünettel tanulunk. Egyszer nem tudta megjegyezni a betűket, keverte őket, mást mondott. Néhány napi szünet után azt hittem újra kell kezdjük, hát, egyből pontosan felismerte a betűket, már nem keverte. Már vagy egy hónapja tanulunk a könyvből, nem vagyunk kötve semmilyen tervhez, csak a jókedvünkhöz.
Közben gyakran játszik, tanul a starfall.com oldalon angolt, a c betűt "szi"-nek mondja, majd meg kell tanuljuk, hogy az magyarul cé, mint cica. Amúgy már kérdezte tőlem, hogy: Anya, milyen állat van a szi betűnél? Cat-volt a válaszom.

Csengével kicsit komolyabban, tervezettebben és mégis szabadon szeretnék tanulni, támogatni az erős oldalait és dolgozni azon, ami nehezebben megy.

Még keresem  a módját, ahogy írásban nyomot hagyjak arról, amit naponta tanulunk. Most heti felbontásban tervezek. De persze az otthonoktatás az nem óvoda és iskola. Itthon nem úgy mennek a dolgok. Ha pl. a parkban elszámolunk Balázs kérése százig - az neki komoly matekóra, sokat tanul, Csengével játékból szintén a parkban számoltunk kettésével húszig oda és vissza - ez is matek, de játszottunk. Nem volt betervezve, de úgy alakult, erre volt ígény. Így hát, ez csak papír, a gyakorlat, az élet kicsit más. Mégis legalább nap végén igyekszem kicsit visszatekinteni és valamit feljegyezni. Azért van előre tervezés is nagy vonalakban.  
Vannak tankönyvek, munkafüzetek és könyvek amiket felhasználok. De mivel ezt a bejegyzést két nappal ezelőtt kezdtem írni, már nem tudom mit is akartam megosztani, feljegyezni itt. Most közzéteszem és még írok, folytatom, amikor lesz időm.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...