Sok latolgatás után, végül szombaton beültünk az autóba és elmentünk a szegedi Vadasparkba. Nem bántuk meg az autókázást, bár Dóra kissé hosszúnak találta. Szép időt kaptunk, kicsit Dórához igazodtunk, tehát gyorsabb tempóban (nem álltunk-ültünk fél órát a majmoknál, pedig lett volna mit nézni), mintha nem lett volna velünk a legkisebb - de már nélküle elképzelhetetlen az életünk :) - végigsétáltunk a parkon, volt játszás is és pónilovaglás is, evés, szopizás. Úgy bő négy órát voltunk a parkban - ezt csak úgy megjegyzem, és azt is, hogy harmadjára jártunk ott, idén először és utoljára. Nem nyafogtak a gyerekek, nem panaszkodtak, hogy elfáradtak, éreztük, hogy nagyok. Nagyon jó volt. Dóra sírta ki párszor magát a kocsiból, de összességében sokkal jobb volt, mint itthonról gondoltam.
Az arapapagáj mutatványát, amint oldalazva és fejjel lefele mászott és közben ránk is nézett, hogy figyeljük-e hát ámulva bámultuk mind.
Hazajövet megálltunk a központban fagyizni.
Nem volt vásárlás - ez fárasztó szokott lenni, így lefekvés idejére hazaértünk.
Hát így volt, szép volt, igaz volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése