... sok minden belefér. Sok szép perc. Megerősítés, hogy érdemes, akkor is, ha nem könnyű.
Örültünk a jó időnek, a meleg napsütésnek. Többet voltunk kint. Az őszi legmelegebb napsütést élveztük a parkban, bár emiatt elmaradt a déli pihenő, de megérte. S ha nem kell korán reggel iskolába menni, megengedhettük magunknak, hogy este fél kilenckor még a központban sétáljunk. Kicsit később kezdjük a reggeleket. De frusztráció helyett és a másokhoz való hasonlítgatás helyett elfogadom, hogy nekünk most ez a legjobb, így lehetünk este kicsit többet együtt az egész család és a babás, szoptatós időszak más, de ez is teljesen normális része az életnek.
Eredményt a nevelésben, tanításban legtöbbször nem azonnal kapunk. De jó tapasztalni, hogy van eredmény. Ez kitartásra, odaszánásra, imára, munkára ösztönöz.
Hálás vagyok az egészségünkért, Isten gondviseléséért, családunkért.
Nem mindennapiak a napjaink. Egész különleges egy bébivel itthon tanulni. Talán lehetetlen míg az ember nem szembesül a helyzettel. Ahogy minden ember és minden család más, úgy ez az élethelyzet is más és új hozzáállást, viszonyulást hoz elő belőlünk. Nem a tanuláshoz, nem a kisbabához, hanem ... szinte észrevétlenül felnövünk egymáshoz, mert kell több megértés, türelem, szeretet, önállóság, meglátszik, előjön kik vagyunk, mire vagyunk képesek magunkért és egymásért és több az öröm, a mosoly, a nevetés, a szeretet, a lemondás, az alkalmazkodás, mert semmi kincsért nem mondanánk le az Ajándék által kapott gazdagságról.
Közben pedig tanulunk. De erről majd máskor.
Ma a gyerekparkban is jártunk. Végre mind a hatan. Nehéz vol a kijárat felé indulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése