Így hónap vége fele

jól jönne már egy bejegyzés. Az az igazság, hogy a "szabad időm"-nek nevezett idő, nagyon lecsökkent (lehet azt kérdeznéd most, hogy volt nekem ilyen?), néha az az érzésem, hogy nincs is. Így nem tudom, mi lesz ezzel a bloggal, mivel sok minden más fontosabb. Néha talán jelezni fogom, hogy itt vagyunk, megvagyunk, tanulunk. Én is. Most az foglalkoztat, hogy milyen fontos a személyes példa adás itthon a családban, mert a tetteink hangosabban beszélnek a szavainknál.

Szép ez a szeptemberben. Két házasságkötésen vettünk részt. Jó lehetőség beszélni a családról, házasságról, párválasztásról. És persze lehetőség találkozni rég nem látott rokonokkal, illetve megismerni új (tágabb) családtagokat és nem csak. Vagyis szocializáltunk - ezt megnyugtatóul írom azoknak, akik aggódnak.
A későn fekvések későn keléseket eredményeztek. E mellett igény szerint szoptatom a kicsit, így nem dicsekedhetem, hogy beálltunk az ideális tanulási menetbe. De igyekszünk. Bár tagadhatatlanul haladunk a tanulással, néha szeretnék egy nap szünetet. Jó, hogy holnap szombat :). Ha majd itt lesz a hideg, esős idő és kevesebbet leszünk kint, talán én is többet írok. Addig jó tanulást, játszást, pihenést mindenkinek!

Képek letöltetlenül a fényképezőgépen illetve nem is tudom, mit tehetek ide ki.